Hidak Borsod megyében (Békéscsaba, 1995)

A hidak értékéről, védelméről

A hidak értékéről, védelméről A megye hídjairól készített ismertetés végére jutva, átnézve az illusztrálásul szánt régi és új fényképeket és rajzokat, merült fel a szerkesztőben az a gondolat, hogy milyen értéket képviseltek, illetve képviselnek az elpusztult, elbontott és a ma is álló hidak. Természetesen nem csak a pénzben kifejezett bruttó érték itt a mindent kifejező mutató (egyébként mai áron kb. 7 Md Ft az országos közúti hidak értéke, az önkormányzatiaké pedig kb. 2 Md Ft). Kiszámítható, hogy a meglévő híd elbontása és egy újnak az építése mibe kerül, de nem elég ezzel számolni. Dr. Gáli Imre máig aktuális, rendkívül gondolatgazdag cikkében éppen a miskolci Vay úti Sajó-híd 1942-ben történt elbontását azért kifogásolta, mert a 11 tervváltozat ugyan rendkívül körültekintően mérlegelt több szempontot, de azt nem eléggé, hogy a 100 éves háromnyílású, igényes kivitelű kőboltozat az országban a legnagyobb nyílású volt. [1] Mit értek a megye 1944 decemberében felrobbantott olyan hidjai, mint az 1912-14-ben épített 31,0 m-es középső nyílású sajóládi Sajó-híd vagy a szendrőládi alsópályás ívhíd, mely e hídtipus első példája volt? Nemcsak koruk, méretük, hanem tervezőik is növelték ezen hidak értékét. Előbbit Zielinski Szilárd egyetemi tanár, utóbbit a veszprémi völgyhíd elismert alkotója, Folly Róbert tervezte. Bizony ezek pótolhatatlan, rendkívül értékes alkotások voltak. Műszaki kultúránk - tervezői, kivitelezői — emlékei voltak, bízunk abban, hogy a könyvben közölt néhány rajz, fotó emléket állít alkotóiknak, buzdítja a mai mérnököket, hogy a mai kor igényeinek, adottságainak megfelelően ők is maradandót alkossanak. A hidak értéke elsősorban attól függ, hogy funkciójuknak megfelelnek-e. Sajnos egészen 1945-ig szinte általános volt a 4,8 m-es kocsipálya szélesség és a 20 tonnás gőzekére való méretezés. A nagyobb nyílású hidak ezért forgalmasabb utakon általában nem felelnek meg a mai igényeknek. Van mód azonban megtartásukra. Sok jó példa igazolja, hogy a felsőpályás hidak szélesíthetők és erősíthetők, öszvér szerkezeteknél rudas feszítéssel, vasbeton hidaknál külső kábeles feszítéssel és más módon is. Acél hidaknál az erősítés még egyszerűbb, alsópályás hidaknál azonban a szélesítés meglehetősen nehéz. Nem folytatom a forgalom számára való alkalmassá tétel technikai részleteit, inkább arra térek vissza, hogy mely hidak jelentenek olyan értéket, melyekre külön is figyelmet kell szentelni. A megyében két müemlékjellegü híd van, nyilvánvaló, hogy ennél jóval több híd érdemel ezekhez hasonló figyelmet. Műszaki értékük, pl. különleges méretek, különleges anyag, egyedülálló, igényes kialakítás mellett történelmi, tájképző, városképi jelentőségük, esztétikus megjelenésük lehet szempont. Mindezen tényezőkre nem kívánok példát hozni, mert az előző fejezetekben azt kívántuk bemutatni, hogy egy-egy hídhoz milyen történelmi események fűződnek, milyen neves alkotók tervezték, kivitelezték azokat, mi volt az egyedi különlegességük. Bizony jó lenne legalább egy-két történelmi szempontból fontos hidat (muhi Sajó-híd, diósgyőri várbejáró híd) rekonstruálni és erre felhívni a nagyközönség figyelmét is. Célszerű a hídépítés jeles alkotásait - ha erre van mód - régi képeslapok újbóli kiadásával is megörökíteni, mint ahogy ezt a Szerencsi Képeslap Múzeum segítségével elkezdtük. Jó lenne régi térképeket, metszeteket nagy példányszámban közkinccsé tenni, olyanokat, melyeken hidak látszanak. Ezek az intézkedések azonban nem pótolják értékeink mai védelmét. Nyilván nem lehet, nem érdemes a hidak zömét 100 éven túl is konzerválni, nagy költséggel felújítani, ha nem képviselnek különösebb értéket, s funkciójukat nem tudják megfelelően betölteni. Elsősorban a gondos hídfenntartás segít abban, hogy hídjaink hosszú életűek legyenek. Az átépítés igénye esetén pedig a körültekintő, alapos tervezés adhat arra választ, hogy milyen módon hosszabbítható meg a híd élettartama, hogyan javítható funkcionális megfelelősége. A hidak megőrzésének lehet módja az is, hogy az új híd mellett otthagyják a régit. A tapasztalat az, hogy ez csak akkor jó megoldás, ha a hídnak marad valamilyen funkciója és főleg, ha valaki fenn is tartja ezeket. Amennyiben a híd elbontása mellett kell dönteni, még mindig van lehetőség az érték megőrzésére. A közelmúltban két régi rácsos acél hidat is el kellett bontani, ezekből azonban egy nyílást máshol esetleg fel lehetett volna állítani kerékpáros hídként vagy kisebb forgalom számára, végső esetben pedig a híd mellett egyegy csomóponti részt elhelyezve - emléktáblával megjelölve - maradandóan őrizné a régi hídépítők tudását, munkáját. A megőrzés történhet 69