Hidak Borsod megyében (Békéscsaba, 1995)

Vasbeton hidak 1945-től napjainkig

A hídtervezés és hídépítés fejlődése az alépítmények, felüljárók példáján Az előzőekben nagyjából időrendben követtük végig a fa-, kő-, vas-, vasbeton anyagú és különböző technológiával készült hidak megyén belüli történetét. A rövid szöveges ismertetésben csak arra vállalkozhattunk, hogy bemutassuk a főbb tendenciákat és néhány híd rajzát, építésének adatait is közöljük. Nem emeltük ki az alapozás és az alépítmények (hídfő, pillér) kialakításának változását, fejlődését. A bemutatott példákból is jól látszik, hogy a Tisza-hidak és a sárospataki Bodrog-híd kivételével, ahol keszon alapozásra volt szükség, kezdetben általában törekedtek a síkalapozásra. Természetesen ahol a teherbíró talaj mélyen volt, ott 25-30 cm átmérőjű facölöpöket vertek le, így például a szalonnai Bódva-, a gesztelyi Hernád- és az alsóberecki Bodrog-hídnál. [11 A kútalapozásra is van néhány korai példa: sajóecsegi Sajó- és putnoki Sajó-híd. A II. világháborúban általában a hidak alépítménye nem pusztult el, ezért a kis fahidak és provizóriumok korszerűsítésének megkezdéséig, kevés alapozási probléma adódott. Új hidaknál felmerült a mélyalapozás szükségessége, így a szendrőládi ívhíd helyén épült háromnyílású hidat 1949-ben 25 cm átmérőjű facölöpökre alapozták. Az új gesztelyi Hernád-hídnál (a mai 37.sz. úton) kútalapozásra, az edelényi Bódva- hídnál és az ózdi ívhíd egyik hídfőjénél pedig szekrényalapozásra volt szükség. A sajószentpéteri Sajó-híd szélesítésénél is süllyesztőszekrényt alkalmaztak. Az 1955-ben kezdődött kishíd-korszerüsítési programban nagy szerep jutott a vert vasbeton cölöpöknek, mert így lehetett gyorsan gazdaságosan elkészíteni olyan alapozást, amely a vizek kártételével szemben is jól ellenállt. A 30x30 cm, négyszög keresztmetszetű cölöpök tervezésében nagy fejlődést jelentett a verőszondázás bevezetése. [2, 3]. A robbanófejes vagy ejtősúlyos verőberendezéssel lehajtott cölöpök mellett a kisátmérőjü fúrt cölöpök nem terjedtek el, elsősorban azért, mert minőségük bizonytalan volt. A fúrt cölöpöknek egy különleges megoldásával készült a taktaharkányi Takta- és a hernádszurdoki-híd. Ezeknél az alapozás acél béléscsőben elhelyezett 28 cm átmérőjű és 1,0 m hosszon előregyártott cölöpelemekkel történt, úgy hogy a vasalt elemekben kialakított nyílásokon keresztül kiinjektálták a cölöpöket. [1] Franki- és Benoto rendszerű cölöpalapozás eddig nem készült a megyében, a folyami hidaknál ma általánosnak tekinthető nagy átmérőjű Soil-Mec cölöpalapozást viszont alkalmaztak a cigándi Tisza-hídnál. Említést érdemel, hogy egyedi megoldásként a sajószentpéteri felüljáró résfal alapokra épült. A hídfők kialakításában már az 50-es években - dr. Széchy Károly kutatásai alapján - az ún. kitámasztott hídfőket kezdték alkalmazni, egészen 20 m-es nyílásig. A felszerkezettel összekapcsolt, vasalt fal lényegesen karcsúbb, takarékosabb, mint a súlytamfalként kialakított. [2,4] A felszerkezetek sikeres előregyártásán felbuzdulva, sorra próbálták ki hídfők építéséhez előregyártott elemek alkalmazását (Baksay-, Mistéthféle stb.) a Dunántúlon, a megyében azonban nem épültek ilyen hidak. Az előregyártott elemek alkalmazása nem terjedt el, közkedveltté vált viszont a cölöpjármok, fejgerendával összefogott cölöpös rejtett hídfők alkalmazása [5]. A hidak pilléreinek kialakításában viszonylag kevés a változatosság, a felüljáróknál Miskolc, szirmai felüljáró, épült 1894-ben, szélesítették és erősítették 1939-ben és 1970-ben, átépítették 1988-ban. 63