Hidak Békés megyében (Békéscsaba, 1995)

Jelentősebb hidakról, egyedenként (Hargitai J.)

Jelentősebb hidakról, egyedenként 1. Gyomai közúti híd építése a Hármas-Körös fölött a mai 4232 j. út 18+785 km szelvényében. Építés éve: 1882. Cölöpözött fahíd hossza: 52 m Pályaszélessége: ismeretlen Tervező' és kivitelező': gyulai Magyar kir. Folyammérnöki Hivatal Forgalombahelyezés: 1882. Építési költség: 10 277 frt és 46 krajcár. Az ármentesítési munkák megkezdése előtt a Hármas-Körösnek rendkívül kanyargós volt a medre. A Körös szabályozásával, illetve ármentesítésével kapcsolatosan a régi medret a kanyarulatok átvágásával megrövidítették és ezzel a folyó árvizeinek levonulását meggyorsították. A Hármas-Körös jelenlegi medre - a gyomai hídnál szintén ásott meder, amelynek vezérárka az 1850es évek után a Körös szabályozásával kapcsolatban készült. Ezt a mederszakaszt akkoriban és még jó ideig 33. számú átmetszésnek nevezték. A Körös eredeti medre a község alatt kanyargott és az - mint holtág - még mindig fellelhető. Az átmetszést akkor kisebb mederszelvénnyel ásták ki és azon keresztül 1882-ben építették meg a cölöpözött fahidat. A támaszok és a felszerkezete teljesen fából készült. Ez a híd volt a gyomai Hármas-Körösi híd ó'se. A Folyammérnöki Hivatal 1883-ban tervezte meg a 33. számú átmetszésnek anyamederré való bővítését. Ezzel egyidejűleg a fennálló fahíd meghosszabbításával is foglalkozott. A meghosszabbítani tervezett faszerkezetű híd össznyílása 205,7 m, összhossza pedig 212 m lett volna. A fahidat azonban, ezen tervek alapján nem hosszabbították meg. Gyomai Hármas-Körös közúti híd átépítése, fa- és vasszerkezetre. Építés éve: 1889-1890. Tervező': Gyulai Államépítészeti Hivatal, Kikindai Gyula Kivitelező': Schlick-féle Vasöntöde és Gépgyár Rt. Támaszközök: 4x15,00+50,00+4x15,00+2x11,00 m. Acélszerkezet súlya: 46900 kg. Pályaszélesség: 0,75+4,50+0,75 m. Próbaterhelés: 1890. október 6. Forgalombahelyezés: 1890. október 15. Építési költség: 69 832,26 frt. Gyomai Hármas-Körös híd átépítése. 1887-ben Gyulán "Államépítészeti Hivatal" alakult és a hivatalban a gyoma-körösladányi törvényhatósági útnak a Hármas-Körösön való átvezetésére 1889-ben új hidat terveztek. A híd tervezésénél a már korábban lerögzített vízügyi adatokat is figyelembe vették. A hidat, illetve annak faszerkezetű pályáját 6 tonnás járművek figyelembevételével méretezték. A mederhíd áthidalását 1 db 50,00 m acélszerkezettel oldották meg. Ehhez kétoldalt négy-négy 15,00 m függesztőműves faszerkezetet és két-két 11,0 m ékelt fatartós áthidalást csatlakoztattak. Az acélszerkezet vert facölöpökre alapozott téglapillérekre támaszkodik, amelyek felső részében a saruk számára kemény édesvízi mészkövet építettek be. A mederhíd kéttámaszú, kétfőtartós, csonka szegmens alakú, rácsos szegecselt acélszerkezet. Magassága a hídvégeken 2,50 m, nyílásközépen 6,48 m. A szerkezet 13 mezőből áll, a függőleges oszlopai rácsozottak, a ferde rudak kettős szögvasból tevődnek össze. A főtartókat felül öt rácsos keresztkötés és szélrács, alul a kereszttartók és a végig menő szélrács merevíti. A kocsipályát a hossztartókon keresztirányban, egymásmellé helyezett keményfa pallók alkotják. A gyalogjárdát párnafára helyezett hosszirányú pallók képezik. A keresztrácsozású hídkorlátot a főtartók belső felére erősítették fel. A hídfők síkalapozásúak és szintén téglából készültek, míg a faszerkezetű áthidalások fa cölöpjármokon nyugodtak. A cölöpök vörösfenyőből készültek, az átlagos levert hossz a jobb parti pillérnél 7,30 m, a bal partinál 7,45 m. A veréshez istrángos cölöpverőket és 302, illetve 362 kg súlyú kosokat használtak. A cölöpökre egyenként P=13,6 t teher jutott és egy-egy pillér alá 65 db cölöpöt vertek le. Ezekre helyezték a fából készült gerendarácsot, majd a pilléreket. A pillérek befolyási oldalon levővégét a jeges árvizek elleni védelmül, Holdampf Sándor süttői kőbányájából származó mészkővel burkolták. A mederhíd próbaterhelését 1890. október 6-án tartották meg. A hídpályára 0,30 m vastag tömörített földet terítettek, ami közelítőleg 2400 kg/fm terhelést jelentett. A maximális lehajlás a felvízi főtartó keresztmetszetében 28,4 mm, míg az alvízinél 27 mm volt. A maradó alakváltozások 3,1, illetve 6,2 mm-re adódtak. 91