Hidak Békés megyében (Békéscsaba, 1995)
A megye földrajzi adottságai (dr. CL)
A megye földrajzi adottságai A mai Békés megye az Alföld két középtájára: a Berettyó-Körös vidékre és a Körös-Maros közére terjed ki. Az ország egyik legmélyebb fekvésű területe, viszonylag egyenletes domborzattal. A Körös-vidék a pleisztocénben és az óholocénben a Tiszántúl nagy üledékgyűjtője volt, erre folyt a Tisza, Szamos, a Bodrogot alkotó folyók, a Maros és Körös egyes ágai és a Berettyó; medreik szövevénye ma is látható. A bizonytalan lefolyású helyeken vizenyős rétek, mocsarak jöttek létre, két jellegzetes mocsárvidék a Nagy- és a Kis-Sárrét volt. A megye déli része a környező területekhez képest hátjellegű. Ez a terület a Maros hatalmas hordalékkúpjának északi része. A felszíni vizek hosszú időn keresztül fontos szerepet játszottak a megye felszínének, a települések helyének kialakításában. A Körösök süllyedőkében gyakran változott a folyóhálózat képe. A megye területe a múlt században végzett szabályozásokig ármentes felszínekből és időszakosan vízzel borított területekből állt.[l] A bizonytalan lefolyású helyek kialakításában nagy szerepe volt a régi folyóhálózat maradványainak, a folyóhátaknak. A folyók lebegő hordalékának zöme a parttalan medrek szélén ülepedett le, s azok lapos hátsággá magasodtak fel, melyek enyhén lejtenek a folyó felé. A vízszabályozások előtt ármentes térszínek voltak, itt alakultak ki a a települések. [2] 1 = a Sebes-Körös, Berettyó és az Ós-ér hordalékkúpjainak lejtője; 2 = a régi folyóhálózat által feltöltött térszfnfoltok morotvákkal; 3 = a feltöltó'désból kimaradt medence jellegű felszínek, melyek az egykori nagyobb mocsarakat is jelzik Térképvázlat a Körösvidékről (Szerk. Papp A.) A megye felszíni vízhálózatát a Körösök vízrendszere képezi. A Hármas-Körös öt vízfolyása legyezőszerűen fut a medencébe, így főleg az E-D irányú közlekedést nehezíti a megyében. Az egyes folyók forrásvidéke domborzati, földtani szempontból igen jelentősen különbözik; a Sebes-Körös átlagos esése kb. ugyanannyi, mint a Fekete-Körösé, ennél kisebb a Fehér-Körösé, a Berettyóé a Sebes-Körösének egyharmada, a Hortobágy-Berettyóé pedig ennek egytizede.^] A megye úthálózatára vonatkozó korai emlék viszonylag kevés: Szarvashalom-Békés-Gyula, illetve Békés-Szeghalom utakról van híradás az Árpádkorból. A Békésről Ny-ra vivő út hídjának neve él Hidas falu nevében, a Körös átkelőhelye volt Szarvashalom és Bánréve mellett. [3] [4] A Hunyadiak korából helynevek, oklevelek tudósítanak révekről, hidakról pl. Bánhida (1479), rév Félhalomnál és Simán (1471).[5] Történeti munkákban szinte általános az a megállapítás, hogy az Alföldnek ez a része mocsaras vidék volt, úgy hogy a folyószabályozásokig a fő közlekedési eszköz a csónak, illetve a sárhajó volt. - Ennek részben ellentmond között az a tény, hogy a mohácsi vész után harcászati okokból elbontották a Körösökön lévő hidakat (1529), tehát nemcsak révek, hanem hidak is voltak a helyi jelentőségű utakon. Az kétségtelen, hogy a török hódoltság idején az erdőirtások, a védelmi célú vízrendezések, majd a vízi malmok miatt elmocsarasodott ez a vidék. Helyesen vette észre Huszár Mátyás a Körösvidék térképezése közben, hogy "A sokhelyt látható templomromok és a magasabb helyeken állott házak téglái kétségtelenné teszik, hogy ezen elhagyott nádas vidéket egykor számos lakó lakta".[Q] Jóval korábbi hídnyilvántartások bizonyítják, hogy a török kiűzése után nem sokkal már 21, 1771-ben pedig 50 híd fenntartásáról gondoskodtak a megyei szervek. [7] Hatalmas mértékben javította a közlekedés feltételeit is a Körös-Berettyó-völgy vízszabályozása, melynek első nagy korszaka 1855-1879 volt.[8] A neves elődök munkája alapján Bodoky Mihály egységes és részletes tervét hagyta jóvá a cs. kir. Helytartóság. A Hármas-Körösön 36, a Kettős-Körös Békés alatti szakaszán 13 átvágást irányoztak elő. A munkák ütemét jelzi, hogy 1861-ig 7,35 millió m 3 földmunka, az előirányzatok több mint a fele elkészült, nagy ütemben haladt a Berettyó a Sebes-Körös, valamint a Fehér és Fekete Körös szabályozása is. (A Fekete-Körös szabályozása már 1840-ben elkezdődött.) A Bodoky-féle tervet módosítani kellett, ennek keretében megállapították a mederszelvényeket és a hullámtéri szélességeket. A Hármas-Körösön a védtöltések 600 m-re épültek egymástól, a Kettős-Körösön a hullámtéri szélesség 300 m lett. A tervbe vett munkák 1895ig befejeződtek, utána fejlesztési, bővítési munkák folytak A Körösök csatornázása 1905-06-ban indult meg a Bökényi Vízlépcső építésével.[8] 7
