Hidak Békés megyében (Békéscsaba, 1995)

Vashidak építése (K.Gy.)

lapotot és hangulatot sejtetni engedő - folyóján kevesebb mint 5 km-t felfelé haladva érhetjük el a hajdan még Bihar megyével közösen, határhíd­ként épült remetei Fekete-Körös hidat. A három­nyílású csonka szegmens, rácsostartós vashíd, 1912-ben épült főtartószerkezete, ma is eredeti formában áll. A főnyílást közrefogó két kisebb nyílás a híd érdekességét adja, itt ugyanis a kis fesztávolságnak köszönhetően nincs felső kereszt­kötés. A gyulavári Fehér-Körös-híd (1912) A kétnyílású csonka szegmens alakú vashidat ere­detileg fa pályaszerkezettel építették meg, melyet 12 év után vasbeton pályalemezre cserélték fel. A megnövekvő forgalom igényeinek megfelelően 1930­ban megerősítették a vasszerkezetet. A Fehér-Kö­rösön a közelben levő duzzasztó a helybéliek ked­venc nyári fürdőhelye, ahonnan szép kilátás nyílik a töltések fölé magasodó régi vashíd felé. A gyulai Fehér-Körös-híd (1914) Az 1913-14-ben épült gyulai Fehér-Körös híd talán a megye legszebb hídja. Az alsópályás, két­támaszú, konzolosan túlnyúló rendkívül impo­záns, karcsú acélszerkezet kitűnő fotótémát jelent a turistáknak, vagy szakmabeli utazóknak egya­ránt. Áradások alkalmával a szerkezet alsó élét rendszerint eléri a Fehér-Körös vize. A híd szer­kezetének felső keresztkötését több alkalommal a magas rakománnyal közlekedő tehergépkocsik rongálták meg. A szerkezet mindezekkel dacolva még ma is eredeti formájában áll a sarkadi úton, Gyula város határában. Az endrődi-Hármas-Körös-híd (1914) A megyében a "békebeli nagy hídépítési láz" utol­sónak megépített hídja az endrődi Hármas-Körös­híd, melynél a vasbeton térhódítása miatt már csak a medernyílás épült meg vasból. A kétfőtar­tós, szegecselt rácsos szerkezet megépítése már nem jelentett nagy feladatot a kivitelezőknek, ru­tinmunka volt. Megemlékezés két kishidról: A szarvasi Holt-Körös-híd (1895) A régi, vámos fahíd helyett korszerű, facölöpök­re alapozott, rakott kőfalazatú hídfőkre feltámasz­kodó szegecselt vashidat építettek derék mérnök elődeink. Buday Béla királyi mérnök úr tiszte volt hajdan, hogy a "fölhasználandó vasanyag minő­ségének megvizsgálását és a szerkezet gyári előál­lításának ellenőrzését teljesítse...", valamint elis­merje a hengerlési "hibákból" eredő többletsúly el­számolást legfeljebb 3 %-ig. Miután a híd elké­szült és a szekerek vámfizetés nélkül haladhat­tak át a hídon, a gyulai Államépítészeti Hivatal a következő sorokkal kérelmezte a vállalkozó kifi­zetését: "Nagyméltóságú Kereskedelemügyi m. kir. Mi­niszter úr! Hivatkozással az 51990 11. 1894 sz. valamint az 56736/1. 1894 sz. magas rendeletekre van szeren­cséje az alázattal aláíróit hivatalnak mély tiszte­lettel azt kérni, hogy ..." A híd pontosan ötven évig volt szolgálatban, ami­kor is az országon átvonuló hadak felrobbantot­ták. Helyreállítása a régi felszerkezet anyagának felhasználásával történt meg 1952-ben, majd 1962­ben vasbeton szekrénytartós felszerkezetre cse­rélték. Ma Szarvas gyöngyszeme lenne a Holt-Kö­rös páratlan panorámáját szegélyező, szépen ci­zellált kovácsoltvas hídkorláttal épített igazi "bé­kebeli" vashíd, ha állna... A "veszei"-híd (1903) A századforduló első évében a "régi" 3 m-es fa­híd átépítését határozta el az Államépítészeti Hi­vatal a Gyula-Békéscsaba között mesterséges me­derben folydogáló - nem mindig békés - Élővíz­csatorna fölött. A mindössze 5 m szabadnyílású vashíd érdekessége volt, hogy az igen közeli két hídfőt eltérő alapozással tervezték meg. Amíg a gyulai parton még futotta volna cölöpökre és a fa cölöprács közrefogására még betont is terveztek a sarokkövekkel erősített falazott hídfő felmenőfa­la alatt, addig a csabai oldalnak (talán nem vélet­len, hisz a két város örök rivális volt) be kellett volna érnie fa szádolás közé beöntött beton sík­alappal, melyre ki tudja miért, a hajdani mester egyből a sarokkövekkel erősített téglafalazatot épí­tette volna meg. A kivitel során aztán módosult a terv, a két hídfő egyformán cölöpön épült meg. Sajnos ma már nem gyönyörködhet a közeli Pósteleki erdőbe kerékpárral igyekvő, útközben szomját a "Veszély" csárdában enyhíteni akaró ki­ránduló a kishíd látványában, mivel azt a hatva­nas évek végén elbontották. Hídfő alapozás a Vészei hídnál 64

Next

/
Oldalképek
Tartalom