Hidak Békés megyében (Békéscsaba, 1995)

Boltozott hidak Békés megyében (dr. G.I.)

Boltozott hidak Békés megyében A vízfolyások medrét - mesterséges eszközök­kel - a XIX. század elejéig csak a települések kö­zelében sikerült úgy-ahogy állandósítani. Az ilyen állandósult mederszakaszokon lehetőség nyílt hi­dak építésére. A hídépítés két ősi alapanyaga: a fa és a kő közül Békés megyében a fa volt könnyeb­ben beszerezhető, így az első hidakat mindenütt fából építették meg. Csupán a XIX. század ele­jén, amikor már nagyobb mennyiségben lehetett a megye területén téglát égetni, akkor épültek téglaboltozatú hidak azokon a helyeken, ahol az állandósult meder következtében nem kellett attól tartam, hogy a vízfolyás a hidat elmossa, vagy megkerüli. Kő használatát drágasága miatt ke­rülték, hidaknál fedkőként is alkalmazták egyes mellvédeken. A téglaboltozatú hidak építése idején a mérete­zés kizárólag tapasztalati alapokon történt. Az év­századokon át szerzett tapasztalatok átvétele a gyakorlatban olyannyira bevált, hogy boltozatok erőtani méretezésére még manapság is kevés gon­dot fordítanak és megelégszenek annak megálla­pításával, hogy boltozott szerkezeteknél nem a ter­helés, hanem az építőanyag korróziója és eróziója azok a tényezők, melyek a szerkezetet teherbírá­sát és élettartamát meghatározzák. Ez a megálla­pítás Békés megye téglaboltozatú hidjai esetében annál is nagyobb figyelemre érdemes, mert a ter­mészetes kőanyagoknak sem időálló, sem teher­bíró képessége nem egyforma, hanem helyi, időjárási és egyéb tényezőktől függ. A híd karban­tartása már csak ezért is nagyobb gondot és gya­koribb felülvizsgálatot igényel. Ezt a gondot és fi­gyelmet a múltban az utak és hidak fenntartói megkövetelték és az anyagi lehetőségektől függően biztosították is. Hidakat már évtizedek óta csak kivételesen épí­tenek boltozott szerkezettel. Előbb-utóbb, legkésőbb akkor, amikor anyagukat, a téglát vagy a betont a korrózió és az erózió túlzott mértékben kikezdi, át kell adják helyüket korszerűbb szer­kezeteknek. Mindebből az következik, hogy Békés megyében, csakúgy mint másutt, a boltozott hidak száma évről évre csökken. Szerkezetük korszerűtlenné, gazdaságtalanná válik, anyaguk, a közepes vagy gyenge minőségű tégla elporlad, kifagy, tönkre­megy. Az ilyen hidak már csak ideig-óráig felel­nek meg a forgalom igényeinek, napjaik meg van­nak számlálva. Békés megye két szép régi boltozott hídja: a négy nyílású Bárdos híd és az impozáns Kapus híd ma is dísze Gyulának, mindkettőt műemléki védelem illeti meg. Ámde a Bárdos híd ma már emlékmű csupán, funkcióját elvesztette. A Kapus híd viszont oly nagy mértékben jellemzője Gyula látképének, hogy minden korszerűtlensége ellenére minden áron eredeti alakjában meg kell őrizni. E két hí­don kívül a megye területén a békéssámsoni hi­dat is érdemes még akkor is fenntartani, ha ez gazdaságilag némi áldozattal jár. A megye boltozott hídjainak adatait kimutatás­ba foglaltuk és mellékeljük. A száraz statisztikai adatokat a hidak történetére vonatkozó leírások­kal tesszük színesebbé. Battonya A Mezőhegyesről az országhatár felé vezető út a vasútállomás és a település központja közötti összeköttetést szolgálja. Ez a szakasz keresztezi a Szárazeret, amelyen kétnyílású, téglaboltoza­tú híd állt. Egy 1965. évi leírás szerint a híd boltozatai fekvő kosárívek, másfél tégla vastagságban, kötésben fa­lazva. A szárnyfalak enyhén - 15-20°-kal - haj­lanak el a hídtengelytől. A mellvédek a boltoza­tok fölött vízszintesek, onnan kezdve a szárnyfal­végek felé enyhén lejtősek. Fedkövek helyett tég­larakat védi a falazatot. Mindkét homlokzat sík­felület, amelyet csak 3-3 vízkieresztő élénkít. Mell­védjeinek magassága 1,00 m, másfél tégla vasta­gon falazva. A híd ferde, az út és a vízfolyás ten­gelyeinek szöge kb. 75°. Az útnak élénk gyalo­gosforgalma volt, amely a hídon nem volt bizton­ságosan lebonyolítható. Ezért az út északi járdá­jának vonalában gyaloghíd épült. A híd építésé­nek történetéhez támpontot ad, hogy Csanád vár­megye útjainak és hídjainak 1837. évi összeírá­sa a hidat megemlíti. Az összeírás a megyében 52 utat sorol fel, legtöbb esetben „hídja nincs" meg­jelöléssel. A 37. sorszámú útnál: „Hídja van Bat­tonya helysége mellett a Száraz éren keresztül kőből, 3 öl hosszú, 3 öl széles, épült 1834. észt." [1]. A hidat az 1980-as évek elején elbontották, helyébe vasbetonhíd épült. Békéssámson A település tengelyét a Tótkomlós felé vezető út alkotja. A beépített terület északi határán ebből a makadámútból nyugat felé földút ágazik el, amely kb. 200 m után északra, majd északnyugatra ka­nyarodik, és a falu legszélső házától számítva alig pár száz lépésnyire keresztezi a Szárazeret. Ez a vízfolyás valamikor széles, lapos volt, de ma már szabályos vonalban vezetett, eredetileg trapézszel­vényűre kiásott csatorna. A keresztezési ponton áll egy öreg híd, melyet a helybeliek szerint a tö­rökök építettek. A híd kétnyílású, fekvő kosáríves téglabol­tozat, magas mellvédekkel, rövid, kb. 30° alatt hajló szárnyfalakkal. Az ívek másfél tégla vastag falazatok, amelyeknek felső fél tégláját külön fa­lazták, nincs kötésben az alatta levő ívvel. A híd homlokfalai és mellvédfalai ugyancsak téglafala­45

Next

/
Oldalképek
Tartalom