Hidak Békés megyében (Békéscsaba, 1995)

A XIX. század első fele (dr. CL)

embererőt megkímélő czölöpverő és gerenda emelő gépek"-r6\ nem tudott véleményt adni, mert "ezen gépek késő őszig egy Szeghalmon épülő hídnál használtatván, s máig is ott lévén, ezeket meg nem vizsgálhatta". 1843-ban azonban a "már több alkalmakkor ingyen koptatott" gépeket e mérnöktől önköltségi áron, 375 Ft 15 krajcárét megvették, sőt azonnal kérték is, hogy Szeghalomról gyulai munkára hozzák le a gépeket.[321 A kő és tégla alkalmazása a hídépítésben A 19. század elejének nagy vívmánya volt az első jelentős kőhidak építése. Ennek előzménye 1793-ra tehető.[33] Amikor a rendek kifogásolták a postaút Gyulán keresztülvezető szakaszának, valamint a gyulai híd "képtelen állapotát", s úgy határoztak, hogy a Sarkad felől Csaba felé vezető út "a régi mód szerint híddal kirakattasson." A munkát a fóldesuraság és a megye együttesen vállalta. Ezt a határozatot nem hajtották végre, mert a munka "teméntelen fát kíván, mely az erdőknek tetemes pusztításával esik meg", nem is lenne tartós. Ekkor vetik fel, hogy az út nem fával, "mint eddig való szándék volt, hanem kővel rakasson ki." Az út és híd fogalma keveredik itt, s amikor ebben a végzésben a híd építését említik, nem hídról, hanem hídszerűen épített gerendaútról van szó. Ilyen út volt már eddig is a megyeháza és a földesúri kastély között - ezért írják, hogy a "régi mód szerint" építik vagy nem építik.[34] Közel tíz év múlva vetődik fel újra komolyabban a kőhidak iránti igény. 1802-ben ugyanis azt jelentik a szolgabírók, hogy "járásainkban az Ország Utakba lévő hidak annyira megromlottak, hogy azok minden üdő halasztás nélkül meg igazítást kév annak. "[35] 1805-ben a megye földmérője (Vertics József) újra a hidak állapotára panaszkodik, amelyeken "már most az utasok tsak nagy veszedelemmel járhatnak rajtok keresztül," s egy árvizet nem bírnának ki.[36] Egy-egy nagyobb híd ezekben az években 3-4000 Ft-ba került (a Büngösdön 3723 Ft, Körösladányban 3274 Ft), a kisebb 7-800 Ft-ba. A napóleoni háborúk okozta infláció idején a Remeteházi gáton 8448 Ft-ot irányoznak elő három kishíd építésére.[37] A hidaknak ez a gyors romlása, a faanyag drágulása okozta, hogy a megye komolyabban foglalkozott azzal az elképzeléssel, hogy fahídjait fokozatosan téglából épített hidakkal cseréli fel. 1802-ben a békési főszolgabíró terjesztette elő az alábbi javaslatot a november 28-i megyegyűlésen: [38] "Mivel a fa hidak nem tartósak, azoknak reparatiója nagyon költséges, sőt a fák el is lopattatnak, jó volna ... engedelmet nyerni, hogy esztendőnként csak egynéhány és így lassanként valamennyi Országútokba lévő hidak, ha nem egészen is, legalább azoknak oszlopai és oldalai tég2 Iából tsináltassanak." A javaslatra a megye így határozott: "Jó volna ugyan, ha mindenütt téglából vagy kőből lehetne hidakat tsinálni, de ezek igen nagy költségekbe kerülnének, a mellyel a mostani környűlállásokban az úgy is nagy teher alatt lévő népet még jobban is terhelni nem lehet. Azért ezen és több efféle közhaszonra szolgáló dolgoknak a telyesítése boldogabb időkre...halasztatik." A megye mégsem ragaszkodott ennyire a határozathoz, mert a következő év novemberében már úgy határozott, hogy a fahidak évenkénti költségesjavítása miatt a jövőben téglából építi a hidakat. Evenként egy-két hidat fognak építeni, s ezt a munkát a gyulai Bárdos-hídnál kezdik el. A Bárdos-éren a téglaboltozatú híd 1807-1808-ban meg is épült. Vele egy időben megkezdték a következő híd építésének előkészítését, s az akkori FehérKörösön a Kapus híd 1816-1816-ban készült el. (Részletesebben a Boltozott hidak c. fejezetben található.) A két híd megépítésével ki is merült a megye kasszája, így 1817-ben megalkudtak azzal a megoldással, hogy téglahidak helyett a "nevezetesebb Hidaknak a végeit jól kiépített tégla falakkal megerősíteni fogja." Bodoky mérnök részletesebben fejti ki elképzelését: "Minthogy pedig az Hlyen Hidak végén lévő tartalék kő falak szegelettyei leg több erőszaknak vágynak kitéve, az az alázatos vélekedése, hogy igen hasznos és szükséges volna a' folyó víz felől eső szegleteket faragott termés kövekkel kirakni, a mellyeket jó előre szükséges volna elkészíttetni s a' Kő Bányákból el hozatni." Ugyanezen az ülésen Bodoky a következő hidak lábazatait javasolta megerősíteni: a remeteházi gát hidjai, a Csíkos-éri, Hajós-úti, a békési, kamuti, körösladányi, Déts-éri, hosszúfoki, büngösdi és sebes-körösi hidak. [39] A kőhídépítés nehézségeire jellemző, hogy két évtized múlva is 1844-ben a szeghalmi ördögárki-híd építésénél úgy határozott a megye, hogy az eddig téglából épült hídfőket és hídszárnyakat tégla és homok hiányában fából újítsák fel.[40] Jelentős visszalépés volt ez és hasonló intézkedések a századelő szép elképzeléseihez képest. Néhány nagy fahíd építése A gyulai hidakkal egyidőben épült a gyomai Körös-híd 1795-ben,[41] földesúri kezdeményezésre és költségére, így magánhíd volt, ugyanígy az 1801-ben Szarvason épült Körös-híd is.[42] Utóbbinak fennmaradt a leírása. A hidat vizsgáló megyei deputáció a következőképp írja le a hidat: "65 öl hosszúnak, 3 öl 1 láb szélesnek, elegendő magasnak és oly erőnek (találta), hogy nem tsak az árvíznek, de a' Jenek minden ereit ki áthatja: és hogy a' Hajókázásnak vagy fa szállításának sem lészen akadályozására mivel minden