Hidak Bács-Kiskun megyében (1999)

Hidak, töltések, révek (dr. Bárth János)

Hidak, töltések, révek rös felé vezető úton állt, a szőlőhegyeken kívül, a "nagytalfái erdő átellenében". Süllyedése miatt az 1850-es években már kivonták a forgalomból. Mellette új hídon jártak. Hornyik János, aki öreg korában leírta, hogy családjának hajdan a nevezetes híd környékén volt földje, úgy emlékezett, hogy a híd terméskőből két boltozattal épült. Hivatkozott egy 1822. évi perre, amelyben egy 84 éves tanú azt vallotta, hogy gyermek korában a közeli közlegelőn pásztorkodván, az égi háború elől a kőhíd alá menekült. [28] Iványosi-Szabó Tibor újabb kutatásai szerint a kecskeméti "külső" kőhidat a XVIII. század derekán építették. 1755. jún. 8-án alkudtak meg a város vezetői Kőműves József kőműves mesterrel, hogy a körösi úton építse meg a szükséges hidat, mégpedig "...egészen kőből, egy bolthajtással, s oly formán és módon, amint a vásár mellyéki híd...vagyon". A kőműves 60 R. forintot, egy mázsa húst és 6 véka búzát kapott munkájáért. A 27 öl hosszú és 3,5 öl széles híd felépítéséhez szükséges kő vágásáért 40 forintot és 56 krajcárt fizetett a város. [29] Egy 1813. évi felsorolás szerint Kunszentmiklós kiskunsági mezőváros területén 21 híd volt használatban. Korabeli helymegjelölésekkel: "Fokoknál 3, Városban 2, Partos Széknél 1, Kígyósnál 1, Nyírő foknál 1, Keskeny éren 1, Pap Gáttyán 1, Bakéri Híd Bőszér felé 1, Bakéri Nagy Híd 1, Kertek alatt 1, Tömpör Hegyi Szöllők mellett 2, Kígyóson 1, Szálkai töltés 2, Eperjes 1, Jónás érinél 1, Orgoványi pusztában 1, Summa: 21." A XIX. század második felében épült még két dobogó a "Lapos réti kanálisra": 1852-ben a "Kunásási dobogó", 1871-ben pedig "Szabados gödrén" átvezető fahíd. A XIX. századi kunszentmiklósi hidak jobbára fából épültek, bár akadt köztük kőhíd is, amelynek kövét pesti kőbányában vásárolták, Dömsödig tutajon úsztatták, majd tengelyen fuvarozták a helyszínre. 1807-ben a város megbízta Darabos József kőművest, hogy a "Jónás Erén fel állítandó Tégla híd jó móddal" való elkészítését végezze el. 1810ben pedig elhatározta a város elöljárósága "az Ország Úttyában a Városon felyül lévő töltéseken való bolt hajtás két jukra" történő megépítését. További kőhidak építését is tervezte a város, de valószínű, hogy csak az eperjesi és a Pozsároson át vezető híd készülhetett kőből. A többi híd a XIX. században megmaradt dobogónak. [30] 1724-ben Csáki Imre kalocsai érsek szerződést kötött Jány Jakab bátai apáttal a Szeremle és Báta közötti rév közös üzemeltetéséről. A szerződésben figyelmeztették az apátot, hogy a maga oldalán, a Sár vizén köteles egy külön kompot működtetni, a hatalmas ártérben pedig "...utakat nagy lábos hidakkal tartanyi".[31] A XVIII. század első felében Szeremle és Baja hosszú határperében sokszor emlegettek egy nevezetes hidat a bajai szőlők alatt. 1723-ban vallotta Felső István 80 éves csanádi tanú, emlékezvén gyermekkorára és hajdani nagybátyjára, Felső Jánosra, akivel valaha együtt utazott Csanádról Szeremlére: "...megh állván a hídon, mondotta a Fátensnek, ez ám úgymond öcsém a Szeremlyei Híd és a határjátis Szeremlyének Bajátul ez szakasztja". Olasz István 50 éves szekszárdi tanú 1726-ban idézte föl a perben szereplő terület hídját: "...a Bajai Szöllők alatt lévő Barátok Tójára, amint a Bajai Szöllők alsó végén a Szeremlyeiek hidgya régenten által volt vetve". [32] 1834 novemberében Dunaszentbenedek "bírái" levelet írtak új földesuruknak, a kalocsai főkáptalannak, amelyben fát kértek a Karai fokon lévő dobogó híd javításához. ígérték, hogy ha megkapják a fát, a régi szokás szerint a javító munkát elvégzik. [3 3] 1862-ben Dunaszentbenedek környékén az egyik Duna-ágon egy régi kompot használtak híd gyanánt. [34] Bár a kiadott földrajzinév-gyűjtemények tanulsága szerint a Duna-Tisza-közén meglehetősen ritkák a híd összetételű helynevek, a létező vagy hajdan Pálföld, Nana, Berek kateszteri térképe 18. sz. (KÉGL 76.) 23