Hidak Bács-Kiskun megyében (1999)

Bács-Kiskun megye néhány vízrendezési munkája (Sági Jenő)

Bács-Kiskun megye néhány vízrendezési munkája A Duna szabályozatlan, kanyargós állapota is elősegítette gyakori kiöntését, mert minden jégzajláskor a jég valahol mindig megtorlódott és a Duna "kilottyant". A század nevezetes nagy árvizei voltak 1810., 1838., 1849. és 1862. tavaszán. Ez utóbbi jeges árvíz talán az egyik legnagyobb volt. Solttól Bajáig nemcsak a vetésben, hanem a községek és pusztai épületek között is óriási rombolást végzett. Kalocsán pl. 600 házat döntött össze. A Monarchiának érdekében állt a Duna melléki terület ármentesítése és lecsapolása. Klasz Márton állami főmérnökkel tervet készíttetett, de hiába hívták össze az alakuló ülést, az érintettek soknak tartották a 3 millió forint költséget. A Sárköz területén élő emberekben érlelődött a meggyőződés, hogy ha nem lehetséges az egész ártérre megalakítani a társulatot, úgy meg kell azt alakítani egy részére. így 1872. október 29-én megalakult a Pestmegyei Sárközi Duna-védgát és Csatornázási Társulat Kalocsa székhellyel, az Ordastól - Szent-Istvánig terjedő Dunavédtöltések létesítésére és karbantartására, továbbá a belvizek lecsapolásához Ácstól - Homoródig építendő csatorna megépítésére. Az érdekeltségi terület nagysága 118 369 hold ártér. A Sárköz ármentesítéséhez három tényező egyöntetű végrehajtása volt szükséges: a Duna szabályozása, a védgátak és a belvízlevezető csatornák kiépítése. Nemesnádudvar külsőbogyiszlói híd 1937 (Sági Jenőgy.-ből) Ami a Duna szabályozása érdekében a múlt század végéig történt, az inkább a hajózási utak megrövidítését célozta. A Társulat megalakulása után első tevékenysége volt az ármentesítés terén, hogy a vármegyétől átvett 30 km töltést Fájsz és Ordas között rendezze. A védgátakat a vármegye kezdte építeni a XVIII. század közepén Hartától Fajszig. Ezeket meg kellett magasítani és erősíteni, Fájsz és Szent-István, illetve Baja között pedig új töltéseket kellett építeni. Amikor a Társulat megalakult, a csatorna ásást nem lehetett elkezdeni, mivel az Orjeg tele volt vízzel. El kellett távolítani az akadályokat, át kellett vágni a homoródi patakmalom gátját, hogy a víz le tudjon folyni. 1873-ban Klasz Márton főmérnök tervei alapján Lukács Ignác kitűzte a VádéHomoródi vezércsatorna nyomvonalát. Az 1876-os árvíz után Tomsics Mátyás érseki uradalmi mérnök tervei alapján építették ki a csatornahálózatot. A dusnoki Vajas-toroknál 1884ben fazsilipet, a csanádi Vajas-toroknál 1896-ban vascsöves zsilipet és 1898-ban gőzszivattyú telepet, a fazsilip helyére 1899-ben vascsöves zsilipet építettek. [4] így a századforduló idejére kialakult a zárt Sárközi vízrendszer, a kor követelményeinek megfelelő védművekkel. Az árvizek ellen biztonságosan tudtak védekezni. A belvizeket is biztonsággal tudták az öblözetből a Dunába vezetni, vagy magas dunai vízállásnál azt szivattyúzni. A Társulat mindezt önerőből, az érdekeltek segítségével és összefogásával érte el. Az 1925-ben bekövetkezett stabilizáció, és a társulat vezetésében beállott változás hozzájárult ahhoz, hogy a munkák nagyobb ütemben haladjanak. Térképész szakértők bevonásával az akkori állapotot térképen rögzítették. Ennek alapján kijelölték a három főcsatornát, az összekötő csatornákat és a mellékcsatornákat. Két úszó csatornakotrógép beszerzéséről intézkedtek. Elkészítették a szükséges kiviteli terveket. 1926-1934. között kiépítették a csatornahálózatot. A belvizek gazdaságosabb levezetése érdekében 1934-ben a Társulat elhatározta 6 duzzasztó és 1 osztó zsilip építését és azokat 1936-1940. között meg is építették. A csatornákon a zsilipek mellett közúti hidakat 37