Hidak Bács-Kiskun megyében (1999)

Hidak, töltések, révek (dr. Bárth János)

Hidak, töltések, révek nagy tó terült el. Emiatt nem kellett árkot építeni. Az árkon három sorompós kapun lehetett átjutni. A negyedik kapu a tavon átvezető töltésre került. [20] A kapu tájékán a töltést fahíd szakította meg. Ezt zárták le éjszakánként a kapuval. [21] A tavon átvezető töltés és híd nagyobb múltra tekinthetett vissza, mint az 1817-ben épült városvédő árokrendszer. Erre utal egy 1774. évi följegyzés: "...épült a Híd végén való pince". Valószínűleg arról az épületről volt szó, amelyet a XIX. század közepén Békás kocsmának neveztek. A mélykúti országút mellett, a város szélén, a tó közelében állt. Pesty Frigyes 1864. évi halasi informátora úgy tudta, hogy a híd helyén valaha komp köziekedetett. A révész bére előfordul a régi iratokban. A halasi lakosok a kompot használták, amikor a szölleikbe jártak. A XIX. század közepén már kőhíd vezetett át a tavon. A hajdani révre emlékező tudósító szerint: "később töltés vonatott, 's rajta kőhíd köti össze a két tó részt". Pesty Frigyes halasi adataiból az gyanítható, hogy a XIX. század első felében létezett felső híd is, amely fiatalabb volt az Alszeg irányában álló hídnál. Ezzel hozható összefüggésbe az Alsóhídi szöllők és a Felsőhídi szöllők helynév. A város nyugati oldalán elterülő tó északi részén létezett egy veteményes kertekre felosztott kis sziget, a Mély víz sziget, amelyre 1864-ben töltés vezetett be. Talán ennek a töltésnek az előképei lehettek azok a tóbeli töltések, amelyeket a XVIII. század végén emlegettek: 1798. "A tófenéken levő töltés mellett". 1799. "1799-ben ...a Tófenéken készített töltésnek két oldala fűzfákkal sűrűn beültettetett". Magyarázatként szükséges megjegyezni, hogy a XVIII. század utolsó éveiben nagy szárazság volt és a nevezetes halasi tó vize valószínűleg nagyon leapadt. A hosszan elnyúló városszéli tó középső részén, a református templom irányában feküdt az ún. Nagy sziget. Tóth János hajdani halasi másodjegyző 1797-ben írásban is megörökítette azt az értesülését, hogy a halasiak valaha háborús veszély esetén be-befutottak a védelmet nyújtó szigetre, mégpedig egy "keskeny hídon, melynek némely lábai máig is látszanak". A hídlábak talán még félévszázaddal később is látszottak, mivel Pesty Frigyes halasi tudósítója is megemlékezett róluk 1864-ben: "Nagy sziget, a' református egyházzal átellenben fával benőtt több holdnyi területű, 's az egyház tulajdona, hajdan ellenség elől a' lakosoknak men helyül szolgált, a' szigetbe akkor bevezetett hídnak oszlop maradványai most is láthatók." A II. József-kori I. katonai térképfelvétel kiskunhalasi lapján megörökítették az Alsóváros és a szőlők között lévő összekötő hidat. [22] Kövezett utcák és járdák hiányában a mezővárosok és falvak utcái gyakran sártengerré változtak. Még a homokvidéken fekvő Kecskemét utcáinak sárossága is sok gondot okozott a mezőváros XVIII. századi lakosságának. A házak között esős időben úgy közlekedtek a gyalogosok, hogy a nagyobb gödröket, kátyúkat a környék lakosai deszkákkal hidalták át. Jellemzők a kecskeméti közlekedési viszonyokra egy 1791-ben fogalmazott panasz szavai: "...bejövén a gyalog hidakhoz, mellyek nélkül, a 3-ik tizednek azon sáros részén, fél szárig való sár nélkül esős időben alig lehet járni." A tanács sokszor kényszerült arra, hogy a járhatatlanul vizes, sáros helyeken fahidat építtessen. A városbeli hídépítésekre vonatkozó egyik korai adat 1727-ből származik, amikor Hemző István háza közelében kellett "bírák uraiméknak" a nagy sár miatt egy fahidat csináltatni. Egy 1783. évi kimutatás 33 hidat vett számba a városban. Karbantartásuk, rendszeres javításuk sok gondot okozott a város vezetőinek. [23] Kecskemét első kőhídja valószínűleg 1747-ben épült. A történelmi város és a Máriaváros között ÉL Kecskemét 1848 21