Hidak Bács-Kiskun megyében (1999)

Bács-Kiskun megye közútjainak története a XX. századig (Szászi András)

Bács-Kiskun megye közútjainak története a XX. századig fogás és értékrend változott, hanem az anyagi (termelési) és szellemi kultúra is fejlődésnek indult. Az állami és egyházi központok, templomos falvak egyfajta központi funkciót láttak el, így az átlagosnál nagyobb mértékben fejlődtek. [7] Ezek a települések, köztük Kalocsa, kiemelkedtek a település szerkezetből és megindult a klasszikus értelemben vett közlekedés. Az egyre jelentősebbé váló járműves közlekedés számára a lehető legkevesebb akadályt jelentő útvonalat kellett választani. Ezért a legfontosabb utak, legalábbis fő irányaik, már a honfoglalás után kialakultak, és a későbbiekben a települések növekedésével, az egyes települések rangjának emelkedésével módosultak. A megyén áthaladó legjelentősebb kereskedelmi út az úgynevezett " Káliz" út volt, melyen a XI-XII. században a pénzváltást és sókereskedelmet kezükben tartó mohamedán kálizok közlekedtek. Az út Szegednél keresztezte a Tiszát és Kéren át vezetett Bükedre (Bácsbokod), ahol a Nádágy folyón levő hídon keresztül, majd a Páli melletti Vajas folyó révjén át lehetett eljutni a Dunáig és a Szekcsői és Kápláni réveken átkelni. [4] Ez az út szinte teljes bizonyossággal azonosítható a már említett római kori Lugio-Szeged úttal. A másik fontos Árpád-kori útvonal is rokonítható a római kori Aquincum-Szeged iránnyal, mert a buda-szegedi "nagyút" szintén két nagy folyami átkelőt kötött össze. Kisebb jelentőségű volt a Bodrogról a Duna mentén északra haladó, az ártereket elkerülő, Nádudvart és Miskét érintő út, mely Kalocsára, a püspöki székhelyre vezetett, s innen tovább Buda felé, amiről a hartai és apostagi révnél lehetett átkelni Fehérvár felé. A Fehérvárról Szegedre és Erdélybe igyekvők bizonyára az apostagi réven keltek át, és Akasztón át a Halas felé tartó úton Dorozsmánál érték el a szegedi "nagyutat" Ez az irány is rokonítható a római-kori Intercisa-Szeged útiránnyal. Halastól észak felé több út Vadkertnél ketté ágazott és Szombatszállás (Szabadszállásnál) egyesülve egyik kelet, másik nyugat felől kerülte meg a Gumisára mocsarat. [5] A Tisza mellett Szolnoktól is vezetett egy út szegedi átkelőhöz, mely Alpárt, Csongrádot és Szert érintette. Alpár felső részén gázló vezetett át Kürt faluba. Alpár alsó részén a Görögrév Ugon keresztül vezetett a vásárral rendelkező Ságra. A források említenek még egy "Besenyő" utat is, melyet valószínűleg a sárvidéki besenyők használhattak kelet felé vivő útjukon. [4J Fontos esemény az Árpád-házi királyokat követően Károly Róbert 1335-ben Visegrádon kötött szerződése a cseh és a lengyel királlyal a kereskedelmi utak biztosítására. Ez időben került bevezetésre az útkényszer, mely kijelölte a kereskedőknek a kötelezően használandó utakat. A "fals" utakat használók áruját elkobozták. Reneszánsz kor E kor kezdetével egyetemes átalakulás ment végbe a gondolkodásban, a társadalomban és a gazdasági életben. A kialakuló városoknak, kézműves iparnak fontos lételeme a kereskedelem, a közlekedés. A közlekedésben is új, a szinte egyeduralkodó szekereknél gyorsabb és kényelmesebb járművek jelennek meg, élükön a magyar Kocs község műhelyeiből származó "kocsi"-val. Ez a könnyű, vasalatlan jármű Európa-szerte híressé vált. E korban a Duna bal partján kilenc fontos útvonalat lehet kielemezni. [8] Ezekből Bács megyét érinti a Buda-Ocsa-Dabas-Kecskemét-FélegyházaSzeged útvonal mely korábban is jelentős kereskedelmi út volt. Fontos állomása volt az útnak Kecskemét, ahol a király és a királyné számára vámot szedtek. [9] A másik út a Duna bal partján vezetett - valószínűleg Dunavecsén, Solton át - Kalocsa felé.[8] Ez utóbbi mellett szól, hogy Solt már az Árpád-korban Fejér megye törvénytevő gyűléseinek székhelye volt. [5] Kalocsa 1009-től érseki székhely, s a tárgyalt korban fontos dunai kereskedőváros, melynek várát Károly Róbert építette. Alsónémedin, Bugyin át is vezetett egy út a kun szállásokhoz, ezt egy 1368. évi oklevél "via Kunuth"-nak nevezi. [1,10] A Bajától délre és keletre eső területre a mainál sűrűbb településhálózat volt jellemző, s ez a körülmény mozgalmas kereskedelmi viszonyokat teremtett. Baja 1406-ban, Daut (Dávod) 1351-ben, Bátmonostor 1340-ben, Szeremle 1407-ben kapott 11