49. Hídmérnöki konferencia előadásainak gyűjteménye (Lánchíd füzetek 10., 2008)

Tartalomjegyzék

49. Hídmérnöki Konferencia Előadás-gyűjtemény A vásárosnaményi közbirtokosság 1836-ban részvénytársaságot alapított hídépítés céljából, s még ugyanezen évben egy 142 m hosszú fahidat építettek 22-23 m nyílású függőműves faszerkezetekkel Más forrás szerint csak 1849-ben épült az első fahíd, de valószínűbb, hogy ez már egy árvíz utáni helyreállítás dátuma lehet. Az bizonyos, hogy a működő fahidat az 1869. évi árvíz elsodorta. A hidat azonban hamar visszaépítették. A következő jelentősebb árvíz azonban 1881-ben a fahidat annyira megrongálta, hogy a forgalom elől le kellett zárni. A kocsiforgalmat újból kompra terelték. Az 1881. évi árvízi hídkár után felmerült a sérült híd lebontásának szükségessége, de még mielőtt ez megtörténhetett volna, az 1884. évi árvíz idején a folyó felső szakaszáról elszabadult tutajok annyira összetorlódtak a hídnál, hogy azokat robbantással kellett eltávolítani és ekkor a hídszerkezet is leszakadt. A fahídból ekkor csak a jármok maradtak meg. A meglévő forgalmi igények kielégítésére új hidat kellett építeni, azonban erre a közbirtokosság tőke hiányában nem vállalkozhatott. 1884-ben az állam 53 000 forintért megváltotta az ősi révjogot, így megnyílt a lehetőség, hogy az állam állandó hidat építsen a Tiszán. Az első állandó híd építése (1885-1886) Az állami hídépítés vállalatba adásának körülményei döntően befolyásolták a híd további sorsát és részben előidézői voltak a későbbi beavatkozásoknak is. Hivatalos ajánlati terv nem készült, hanem a vállalkozók saját terveikkel pályázhattak a megkívánt szabad nyílás és a fúrási adatokat feltüntető szelvényrajz alapján. A pályázati feltételek előírták, hogy pneumatikus alapozásnál 17 méter, míg facölöpözésnél 13 méter mélységig kell alapozni a „0" vízszint alatt. 84