Közúti és vasúti hidász almanach 2007 (Lánchíd füzetek 8., 2008)

Penkala Tibor A Boráros téri Petőfi híd újjáépítésénél szakaszmérnök voltam. Megépítettem az Illatos úti közúti aluljárót, a felette levő vasúti hidak­kal. A tanulságok között egy sajnálatos hibát kell megemlíteni. A 38 m fesztávú vasúti felszerkezet hídfőit egymástól 50 cm-rel távolabb építet­tük meg, mert nem vettük észre, hogy az Uvaterv hídfő kitűzési tervében 50 cm-es hiba van. Utólag a hídfők szerkezeti gerendáit át kellett építeni és 25-25 cm-es konzollal kialakítani. Építésvezető voltam a győri vasútállomás új felvételi épületének meg­építésénél. Ez magasépítés volt, de a KPM a Hídépítőt jelölte ki kivite­lezőnek. A munkát Bebrits Lajos közlekedési miniszter utasítására szerződés nélkül kellett megkezdeni. Bebrits elvtárs megjelent és ellen­őrizte, hogy a munka megindult. Van-e valami probléma? Kérdezte a miniszter. Az volt ugyanis a probléma, hogy ez a munka nem volt beter­vezve, ezért nem tudtuk a munkásainkat kifizetni. Erre Bebrits odafor­dult a jelenlevő MÁV állomásfőnökhöz: „Mennyi a napi bevétel a vasúti pénztárban?" Az állomásfőnök mondott egy számot. Bebrits: „Ezt a pénztári bevételt adja oda a vállalatnak, hogy kifizethesse a munkásait!" 1959 augusztusától 1964 végéig az Erzsébet híd építésénél dolgoztam, építési csoportvezetőként, majd 1962-től főépítés vezetőként. A kábelhíd acélszerkezeteinek gyártása és szerelése a Ganz-MÁVAG feladata volt, Fekete János főépítésvezető irányításával, ehhez a Hídépítő Vállalat el­sősorban úszódaruival adott segítséget. A Hídépítő Vállalat alépítményi generálkivitelezőként lebontotta a régi lánchíd hídfőinek és pilléreinek jelentős részét és átalakítottuk azokat a kábelhíd követelményeinek megfelelően. A pesti oldalon és Budán, a Szarvas téren vasbeton felüljá­rókat építettünk. Hozzám tartozott az Eskü tér, valamint a Szarvas tér és környékének teljes városrendezése. A munkát a közreműködő nagy számú alvállalkozó munkájának összehangolásával és szerintem igen jó szervezettséggel sikeresen végeztük el. Én a híd átadása napján a Parla­ment kupola-csarnokában a Munka Érdemrend ezüst fokozata kitünte­tést kaptam, a hozzá tartozó 10 000 Ft jutalommal. (Ez akkor három havi alapfizetésemnek felelt meg.) Az Erzsébet hídnál általam irányított munkákról készült beszámolóm olvasható abban az emlékkönyvben, amely 2003. október 10-én jelent meg dr. Domanovszky Sándor szerkesztésében. 91

Next

/
Oldalképek
Tartalom