48. Hídmérnöki konferencia előadásainak gyűjteménye (Lánchíd füzetek 7., 2007)

Kenyeres István: „Városképi illeszkedés"

Kenyeres István: „Városképi illeszkedés" vadaskerti viszonylag „csendes" helyen van, ma még elsősorban kertmüvelők számára jelent új látványt. Azonban nem hagyható figyelmen kívül az új vasúti híd, mely a város északi részének egy jellegzetes elemévé vált. A vasúti töltésoldal kinyílt, fölötte egy világos-zöldre festett rácsostartós híd jelent meg, hangsúlyos motívumként. • Az út vonalvezetéséből adódóan számos helyen készült bevágás, aminek hegy felőli oldala rézsüs kiképzést kapott. A városunktól nem idegen a ferde lejtős terepszint, így a kialakított rézsűk, ma még tájsebnek tűnnek, a növényzet megtelepedése után teljesen belesimulnak majd a hegyoldalak közé. • A támfalak sem teljesen idegen elemek a városképben, hiszen számos helyen csak ezekkel lehet legyőzni a helyszűkét és a magasságkülönbségeket. Az úttal készülő támfalak egy része szintén a megszokott látványhoz illik, ezek az út mentén tervezett, többféle módon kialakított támfalak, melyek szinte végig kísérik az út Sportcsarnok utáni szakaszát. Ezek a város régi útjáról alig látszanak, így talán meg sem jelennek a városképben. Annál inkább jelen vannak a felüljárók le-és felvezető szakaszainak oldalain. Az előregyártott elemek hézagai adnak egy ritmikus rajzolatot, azonban magasságuk miatt kedvezőtlenül befolyásolják a felüljárók látványát, elterelik a szemet. Már szinte látom, amint ellepik őket a szellemes grafittik. Kezelésük, eltakarásuk szinte megoldhatatlan, ezért ilyen városi környezetben nem javasoltam ilyen kialakítást. Nem én nyertem, a város viszont veszített, és nem keveset. Ajánlom a konferencia résztvevőinek, hogy többet így - város közepén - ne tervezzenek felüljárót. A szerkezet, a műtárgy igenis érjen le a földig, az sokkal elegánsabb megoldás. 69