48. Hídmérnöki konferencia előadásainak gyűjteménye (Lánchíd füzetek 7., 2007)

Bedics Antal: FI-150/44.80 hídgerenda tervezése, gyártása, alkalmazása

Bedics Antal: FI-150/44.80 hídgerenda A tervezés megkezdésekor azonnal szembesültünk azzal a ténnyel, hogy az ÚT műszaki előírás nem vonatkozott C55/67-nél magasabb szilárdságú betonok alkalmazására, így természetesen azok anyagjellemzői sem álltak rendelkezésre. A sorok végén azonban szerepeltek a képletek, így azoknak megfelelően kiegészítettük a táblázatot az egyetem jóváhagyásával. A tartó feszültség állapota gyártáskor: Az előfeszített tartókat négy igénybevételi állapotában vizsgáljuk, amelyből részünkre jelen esetben a gyártás utáni feszítési állapot a legkritikusabb. (- Feszítési állapot, - Szerelési állapot, - Határállapot - Üzemi állapot.) Könnyen belátható, hogy az előfeszített tartók legkritikusabb erőtani állapota a feszítőerő ráengedésének pillanata, mivel az alsó övben fellépő nyomófeszültség ekkor a legnagyobb. A beton ekkor még nem éri el a végszilárdságát, a feszítőerő veszteségei ekkor még nem épültek le. Minden ezután ható külső önsúly és hasznos teher csökkenti az alsó övben működő nyomóerő mértékét. Egyszerűen azt mondhatjuk, hogy ha a tartó túlélte a feszítőerő ráengedését és pihent a gyártelepen néhány napot, akkor a nehezén már túl van. A feszítőerő ráengedésekor az alsó övben fellépő betonnyomófeszültségek korlátozására, a szabályzatban szereplő megengedett feszültség helyett (0,6 G

be

M), a gyár által, a feszítőerő tervezett ráengedésének időpontjában kialakuló betonszilárdságra vonatkozó, kísérletekkel igazolt nyomószilárdsági értéket (0,9f

C

k(t)) használtuk fel. Erre az Eurocode közvetlen lehetőséget biztosít nemzetileg meghatározott paraméter formájában. Ezen értékhez tartozik egy meghatározott kizsaluzási idő, amelyet a technológia során a gyár próbakockák folyamatos törésével állandóan ellenőriz. 123