Páll Gábor: A Budapesti Duna-hidak története (Lánchíd füzetek 6., 2007)

II. FEJEZET: A BUDAPESTI DUNA-HIDAK KÍÉPÜLÉSE

II. FEJEZET 4. A Ferenc József híd kötöttségek: azok koronaszélessége 4,0 méterben volt előírva s ezt növelni hidraulikai és hajózási okok miatt semmiképpen sem lehetett már. A legfontosabb volt a sarukat védő jégtörő-fejek kialakítása, ami igen jól sikerült is. Építészeti szempontból azonban a kapuzatok voltak a legérdekesebbek. Itt a tervezőnek alkalmazkodnia kellett az anyag és szerkezet jellegéhez, ami szintén nem volt könnyű feladat. Ennek az alapelvnek abban az időben nem sok követője volt, sem külföldön, sem idehaza. Gondoljunk csak a németországi vashidakra, amelyeknek hídfőit és kapuzatait szinte középkori váraknak képeztek ki, azzal a célzattal, hogy a vasat, mint „nem építészeti" anyagot, lehetőleg elleplezzék, s a hidat „architektúrális" megjelenéssel ruházzák fel. Ennek az irányzatnak elég sok jelét megtalálhatjuk a budapesti hidak tervpályázatának pályatervei között is. Éppen ezért komolyan értékelhetjük azt a törekvést, amely az acél anyagszerüségének, konstruktív jellegének nemcsak elismerését, hanem kiemelését is célul tűzte ki. Ezen alapelvek alapján tervezték a pilonokat is acélból, s azokat az erőtanilag is indokolt - erősebb felépítésük kihangsúlyozására áttört vaslemez-borítással szélesítették meg. Ez az áttört lemezburkolat átmenetet képez a kapuzat keresztkötésének és tornyainak teljesen áttetsző, és a toronylábazat egészen tömör jellege között. A keresztkötést először tömör lemezbetéttel tervezték, de ez túlságosan robosztus tömeget adott volna, a pilonlábaknál erősebb benyomást keltve; ezért a kivitel sötétre festett belső rácsozással történt. A keresztkötés feletti áttetsző rácsozásnak szerkezeti szerepe már nincs, az csak feloldja a felső öv merevségét és átmenetet képez a tömörebb keresztkötésből a szabad tér felé. Az acéltornyok tetejére eredetileg zászlós vitézeket terveztek, de később turulmadarakat választottak. A híd építészeti megoldását a maga idejében igen sokan túl egyszerűnek tartották, azonban a tervezők nem engedték magukat túlzásokba hajszolni - már csak pénzügyi fedezet hiányában sem. Mai szemmel nézve, a híd architektúrája igen jól sikerült és szép, a városképbe jól beleillik és jól harmonizál a híd főtartóinak vonalvezetésével is. Itt érkeztünk el ahhoz a ponthoz, amely a hídnál a legtöbb vitára adott okot: éspedig a főtartóknak Feketeházy által tervezett, s a kivitelezésben is megtartott, sajátos vonalozása. Már az építés idején, a később is - külföldön és idehaza egyaránt igen sokan voltak, akik kétség bevonták a főtartók alakjának célszerű93