Páll Gábor: A Budapesti Duna-hidak története (Lánchíd füzetek 6., 2007)

II. FEJEZET: A BUDAPESTI DUNA-HIDAK KÍÉPÜLÉSE

II. FEJEZET 4. A Ferenc József híd vetette Seefehlnernek, hogy valótlan állításokat kockáztatott meg egy előadásában, amikor kijelentette, hogy a Fővám téri hídra öt terv állott rendelkezésre, de azok mindegyike ellen komoly kifogások merültek fel. Igazságtalannak tartotta Feketeházy azt is, hogy az ő véleményét az új tervek kidolgozásánál nem kérték ki, holott az új tervezet is az ő eredeti elgondolásán alapszik, sőt általános elrendezése azonos is azzal. Kimutatta, hogy a Minisztériumnak csak kettő, a Fővám téri hídra vonatkozó terv állott rendelkezésére, tudniillik az ő II. díjat nyert, és a III. díjjal jutalmazott, államvasúti társaság terve. A többi tervek - így az államgépgyár terve is - az Eskü téri hídra vonatkoztak. Seefehlner Gyula válaszában fenntartotta azt az állítását, hogy a Minisztériumnak igenis öt - bár nem a Fővám térre szánt - terve volt, amelyekből részletmegoldásokat és ötleteket meríthettek a későbbi tervezéshez. A továbbiakban kétségbe vonja Feketeházy azon állítását, hogy az általa benyújtott megoldás új és eredeti szerkezetet képviselt és rámutat, hogy a konzoltartók elvére Gerber már 30 évvel előbb szabadalmat nyert. Végül kijelenti, hogy bár Feketeházy pályaterve alaposan átgondolt megoldás volt, részleteiben elnagyolt és megoldatlan maradt, ami a kivitelezés alapjául semmiképpen sem szolgálhatott. Feketeházy viszontválaszában - a vita egyébként a mérnökegyleti Heti Értesítő 1896-os évfolyamának hasábjain zajlott le - ismét kijelenti, hogy méltánytalannak tartja személyének mellőzését és követeli a szerzői jog és elsőség magának való elismerését. Rámutat a tényekre, amelyek az ő elgondolásának helyességét igazolják: ha Seefehlner terve lett volna a jobb, nyílván ő nyerte volna el a II. díjat. Elismeri, hogy a tervek kidolgozása nem volt mindenben kifogástalan, azonban ennek anyagi okai voltak. Elméleti felkészültségét azonban nemcsak ez, hanem a szegedi Tisza-hidra kiírt pályázat is igazolta, ahol ugyanis első díjat nyert. Végül kijelenti, hogy díjazott tervének alakja, általános elrendezése és szerkezeti megoldása új. A vitával kapcsolatban igen nehéz tárgyilagos véleményt alkotni. Feketeházy János kétségtelenül a legnagyobb magyar hidászok egyike volt. Tudásának és elméleti felkészültségének legjobb bizonyítéka az ő tervei szerint az Eiffel-cég által épített szegedi közúti Tisza-híd, valamint a budapesti pályázaton elért sikere volt. Természeténél fogva azonban igen szerény ember volt, s így sokszor szenvedett mellőztetést. Szerénységével együtt azonban, - amint az lenni szokott - nagyfokú érzékenység is párosult, s éppen emiatt bocsátkozott a leírt vitába is, nem éppen szenvedélytelen és személytelen hangon. Úgy érezte, hogy 87