Páll Gábor: A Budapesti Duna-hidak története (Lánchíd füzetek 6., 2007)

II. FEJEZET: A BUDAPESTI DUNA-HIDAK KÍÉPÜLÉSE

11. FEJEZET 3. A Déli összekötő vasúti híd Az alépítményi munkákhoz tartoztak a három mederpillér, a parti hídfők, a három rakparti kis pillér és a rakparti ellenfalak kibővítési, illetve építési munkálatai. A parti kis nyílások ellenfalait és pilléreit szádfalak közé fogott betonalapozással, a nagy nyílások hídfőit és mederpilléreit pedig vaskeszonokkal, pneumatikus alapozással irányozták elő. Ez előirányzattal szemben annyi változtatást történt, hogy - a vállalkozó ajánlatára és külön költség nélkül - a pesti oldal rakparti ellenfalát és két közbeeső pillérét is pneumatikus úton, - igen érdekes módon és hazánkban újszerű eljárással - favázas vasbeton keszon segítségével alapozták. E keszonok 1:10 keverési arányú portlandcement betonból készültek. Az alapozási munkák az I. számú - Pest felőli - mederpillér sülylyesztőszekrényének szerelésével kezdődtek, 1909. december 17-én. Ezután sorban következett a munkálatok megindítása a többi - parti és mederben levő - falazatoknál is. A legkésőbben a jobbpart felé eső III. számú - középpillér építését kezdték el: 1910. december 10-én. A budai rakparti ellenfal építésének megkezdése előtt a régi ellenfalat 25x25 cm keresztmetszetű cölöpökből álló fallal biztosították, azonban az alap-gödör mélyítése folyamán egyes cölöpök - a kis befogási hossz miatt - kihajoltak, s a töltés megcsúszott. Most már T-szelvényü vastartókból készítettek újabb cölöpfalat - azonban a folytonos szivattyúzás miatt most meg a régi alaptestek betonja repedt meg. A vizsgálat során kiderült, hogy az eredeti beton igen rossz minőségű, elenyésző cementtartalmú volt s így következhetett be az alaptest berogyása. E nehézségek azonban a régi hídszerkezet forgalmát nem veszélyeztették. A parton alkalmazott fabetétes vasbeton-keszonokat, valamint a vas-süllyesztőszekrényeket, amelyeket a hídfők alapozásánál alkalmaztak, egyaránt nyílt munkagödörben állították össze és a lehetőségig túlnyomás nélkül mélyítették le. (Ez a hídfőknél valamivel a 0-víz feletti 4,0 m-es szint felett még sikerült.) A hídfők betonozása a süllyesztés haladásának arányában történt; a régi pillértest és az új falazat között átboltozást terveztek, ami felett a két faltestet már összefalazták. Alig készült el a pesti hídfő keszon-süllyesztése, amikor 1910. április 27-én a Duna hirtelen áradni kezdett, s az átboltozás munkálatait csak augusztusban lehetett befejezni. Még több nehézséggel járt az I. számú pillér alapozása. Itt a keszont készen szállították a munkahelyre és függesztették fel a leeresztő állványra. Közben a függesztő lánc elszakadt és a keszon a vízbe zuhant, ahonnan azt csak egy heti munka után sikerült kiemelni. Alig kezdték el 79