Páll Gábor: A Budapesti Duna-hidak története (Lánchíd füzetek 6., 2007)

II. FEJEZET: A BUDAPESTI DUNA-HIDAK KÍÉPÜLÉSE

DANUBIUS ieliae Páll Gábor: A budapesti Duna-hidak története alatt. A munkakamrákat a mederpilléreknél betonnal töltötték ki, a felette levő részt pedig egészen a 0-víz magasságáig durva rétegfalazattal, burkolat nélkül. A hídfők alaprajza tompa nyolcszög, a mederpillérek pedig vízbemerülő részükön csúcsos, felmenő falazatoknál pedig szintén tompa nyolcszög kiképzést nyertek. A pillérek általában a rendes árvíz magasságáig gránitburkolatot kaptak, azonban az északi, - folyással szembenéző - végükön a gránitburkolatot egészen az 1838-as jeges árvízszint magasságáig felvitték. A felmenő falazat burkolata sóskúti faragott mészkőből állott. A belső faltest újlaki, rétegesen falazott kősorokból épült. Az ilyen módon megkötött szerződés alapján a vállalkozók haladéktalanul hozzáfogtak a munkálatokhoz. A süllyesztőszekrények leeresztését először a Pest felőli I. mederpillérnél kezdték meg, 1873. szeptember 29-én. Csakhamar követte ezt a pesti parti pillér keszonjának süllyesztése, amely október 4-én kezdődött meg. Ugyancsak ezen a napon eresztették le a mederbe a Pest felől számított II. mederpillér süllyesztőszekrényét is. Októberi8-án pedig a III. pillér, majd 1874. március 7-én a budai hídfő keszonjainak süllyesztését kezdték el. A süllyesztőszekrényeket a leeresztési hely - a leendő pillérek, illetve hídfők - felett, szilárd állványokon állították össze és csavarorsókon eresztették le a mederbe. Minden szekrény két bejárati nyílással, illetve az ezekhez csatlakozó lejáró-csövekkel - úgynevezett pipákkal - volt ellátva. A légsűrítőkompresszorok hajókon voltak elhelyezve és a sűrített levegőt gumitömlőkön juttatták a légkamrába, illetve a munkatérbe. A kompresszorok meghajtását 20 lóerős gőzgépek végezték. A túlnyomás maximuma 1,80 atmoszféra volt. A munkások a munkakamrákban a talajt kézi erővel emelték ki, majd a szállító csöveken át szintén sűrített levegővel működtetett emelők segítségével, vödrökben juttatták a légkamrába, ahonnan toló szekrény juttatta azt a szabadba. A vödrök köbtartalma egyenként 0,038 m

3 volt, s velük folytonos szállítás mellett napi 25 m

3 kitermelt földanyag továbbítása volt megoldható. A keszon-süllyesztést és az alapfalazatok falazását az 1873/74-es télen bekövetkezett erős jégzajlás, valamint a magas tavaszi árvíz erősen késleltették, sőt az állványzatok egy részét erősen meg is rongálták. Ezért a munkálatokat csak erős késéssel lehetett folytatni, s a süllyesz74