Páll Gábor: A Budapesti Duna-hidak története (Lánchíd füzetek 6., 2007)

II. FEJEZET: A BUDAPESTI DUNA-HIDAK KÍÉPÜLÉSE

DANUBIUS jelige Páll Gábor: A budapesti Duna-hidak története A pest-budai állandó híd ügye végül is teljesen a megvalósulás szakaszába jutott, amikor 1839. május 14-én a hídépítésre vonatkozó szerződés elnyerte az uralkodói jóváhagyást is. A szerződés, amelyet a részvénytársaság részéről Sina György, az állam részéről pedig József nádor írt alá, 22 pontból állott. Ezekben többek között kimondják, hogy az építendő, két mederpilléren nyugvó lánchidat mielőbb fel kell építeni és a közönségnek át kell adni. A 2. pont szerint a szerződésileg kikötött idő - 87 év - leteltével a hidat a társaság a nemzetnek köteles átadni. A következőkben viszont a részvénytársaság kiköti, hogy az említett 87 év alatt az új hídtól l-l mérföld távolságban más híd nem építhető. A 8. pont a vámszedésről intézkedik, a 10. pontban a kompjáratok és egyéb átkelő-eszközök üzembentartását a részvénytársaság engedélyéhez kötik. A többi pontok a hajótulajdonlás jogát és személyeit tárgyalják, és ezen kívül pénzügyi és egyéb, a szerződési időre vonatkozó intézkedéseket tartalmaznak. Az országgyűlés a szerződést a következő esztendőben iktatta törvénybe, miután elkészült annak az osztrák technikus-bizottságnak kedvező jelentése, amelyet még a királyi szentesítés előtt kértek fel jórészt a hídépítés ellenzőinek követelésére - a véleményadásra. A bizottság, amelynek tagjai Francesconi, Leinle és Mitis voltak, a következő kérdésekre volt hivatva választ adni: 1. Felépíthető-e egyáltalán a híd az elfogadott tervek szerint? 2. Nem növekszik-e az áradás veszélye? 3. Lehetséges-e az építkezés a folyó előzetes szabályozása nélkül? A három szakértő a kérdésekre kedvező választ adott és így nemcsak politikailag, hanem műszaki szempontból is győzelmet aratott Széchenyi és társai elgondolása. A törvényhozás a szerződést az 1840. XXXIX. tc-ben iktatta törvénybe. Sina György már a királyi szentesítés után felkérte William Tierney Clarkot, hogy az építkezés előkészületeit tegye meg. Clark, miután ő maga személyesen nem lehet az építkezésnél állandóan jelen, helyetteséül és az építkezés felügyelőjének Clark Ádámot jelölte ki. Az építkezés vezetőségében szerepel ezen kívül James Teasdale főmunkavezető, a cölöpözés és kőműves-munkák szakértője, valamint Bland W. Croker, a vasszerkezet - különösen a lánctagok szerelésének irányítója. Mint a későbbiekben bebizonyosodott, Clark Ádámban a hídépítés ügye kiváló szakembert és segítőt nyert. Meg kell jegyeznünk, hogy a 36