Páll Gábor: A Budapesti Duna-hidak története (Lánchíd füzetek 6., 2007)

III. FEJEZET: A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ PUSZTÍTÁSA - A HIDAK ÚJJÁÉPÍTÉSE - III. FEJEZET: A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ PUSZTÍTÁSA - A HIDAK ÚJJÁÉPÍTÉSE

DANUBIUS ieliae Páll Gábor: A budapesti Duna-hidak története ívhíd építését tervezték. Ez a megoldás ugyanis 30 % vasanyagfelhasználással, állványozás nélkül lett volna kivitelezhető. A roncsemelési munkálatok 1945 nyarán meg is indultak, s a csőelemekből összehegesztett acélváz gyártását is megkezdték. Az időközben végzett pillér-vizsgálatok azonban igen szomorú képet mutattak a híd alépítményeire vonatkozólag. A robbantások során ugyanis a robbantott ívek hirtelen igen nagy feszítőerőt fejtettek ki a falazatokra, s azokat a szomszédos nyílások felé kilendítették, ami által a még épségben levő ívszerkezet rugószerűen meggörbült. A felrobbantott ívek lezuhanása után a rugó-hatás reakciója érvényesült, s a pillért a visszaugró ív ellenkező irányban mozdította el, aminek következtében a mederpillérek jóval a kisvíz szintje alatt eltörtek és az alapfalazatok is erősen összerepedeztek. így szükségessé vált a pillérek alapos kijavítása, s a falazatok erősen rongált állapota miatt kétségessé vált, hogy azok a jóval nehezebb vasbetonszerkezet hordására képesek lesznek-e. Egyáltalán, a merev vasbetétes szerkezet felépítéséhez előirányzott, komplikált Melan-Spangerberg-féle építési eljárást a pillérek teljes kijavításáig nem lehetett volna elkezdeni, ami viszont rendkívüli időveszteséggel járt volna, hiszen a pillérjavítást még a roncsok egy részének kiemelése kellett megelőzze. A legjobban sérült első pesti pillér helyreállítási munkáit 1946 nyarán kezdték meg, amikor a roncsemelés már ezt lehetővé tette. A roncsokat először úgynevezett emelőjármos módszerrel, a Ferenc József híd budai oldalának emeléséhez hasonló berendezéssel kísérelték meg. A roncsok azonban olyan kusza és nehezen hozzáférhető halmazban feküdtek a víz alatt, hogy azokat nemhogy emelni, de felderíteni is alig lehetett. Ezért azután - dr. Széchy Károly javaslatára - úgy határoztak, hogy a főtartókat egymástól víz alatti robbantásokkal elválasztják és a 100 tonnás úszódarukkal darabonként emelik ki. A víz alatti robbantásokkal azonban igen körültekintően kellett eljárni, mert az időközben megépült könnyű, drótköteleken függő gázcsőhidat, amely a Gázmüvek főnyomó-vezetékét vezette át a budai oldalról Pestre, a robbantások víz- és légtölcsérei veszélyeztethették. Az alkalmazott - 2-3 m vízoszlop alatti - robbantások azonban végeredményben semmi kárt nem okoztak a könnyű szerkezetben, a roncsemelés pedig sikerrel haladhatott előre. 1946 őszén a Közlekedésügyi Minisztérium Közúti Hídosztálya úgy döntött, hogy a Margit hidat ismét vasszerkezettel, de vasbeton pályalemezzel fogja újjáépíttetni, a Ganz Rt. által készített tervek alapján. 150