Páll Gábor: A Budapesti Duna-hidak története (Lánchíd füzetek 6., 2007)

III. FEJEZET: A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ PUSZTÍTÁSA - A HIDAK ÚJJÁÉPÍTÉSE - III. FEJEZET: A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ PUSZTÍTÁSA - A HIDAK ÚJJÁÉPÍTÉSE

DANUBIUS jelige Páll Gábor: A budapesti Duna-hidak története ték újjá. A burkolat a felmenő falazatokon kéregbetonból készült, a sarkokon faragott kővel védve. A mederpillérek sérülései alapján is arra lehetett következtetni, hogy a robbantásokat itt is a régi és új falazatokat összekötő boltozatok alatt eszközölték. A legjobban a budai első mederpillérnél pusztult el a falazat, amennyiben az alaptest 0,00 m (0-víz) magas felső síkja feletti falrész teljesen leomlott, a boltozattal együtt. A helyreállítási munkálatok egy része a Duna szintje alatt folyt; a víztelenítést a régi pillér alaptestére állított, és idomvasakból készült rácsos tartókkal összefogott vas-szádpallókkal végezték el. A másik két mederpillérnél csak a víz feletti részek voltak elbontandók, illetőleg újraépítendők, ami a szokatlanul alacsony vízállás mellett kényelmesen elvégezhető volt. A három, egyenként 32,60 m széles mederpillért már nem teljes szélességében egyszerre, hanem két részletben építették újjá, éppen a „K" híd mielőbbi forgalomba-helyezése érdekében. Először a pillérek északi fele és a két különböző időben épült faltestet összekötő áthidalás készült el. A „K" híd szempontjából szükséges falrészek megépülte után került sor a délre néző pillérvégek bontási, majd újjáépítési munkálataira. Az újjáépített pilléreken, - szemben a régi falazatok teljes felületén alkalmazott faragottkő-burkolattal - az építési idő rövidsége miatt csak a jégtől jobban támadott déli és északi íves felületek, valamint a +2,10 m alatti rész nyert kőburkolatot, a többi felületet kéregbetonnal fedték be. A mederpillérek szerkezeti kövei 3,0x5,0 m alapterületű, erősen vasalt vasbeton-testek, amelyek már a végleges híd saruinak megfelelően készültek. Ami a munka menetét illeti, az alépítményi munkálatokat 1946 tavaszán és nyarán - igen alacsony vízállás, tehát kedvező körülmények mellett - végezték el. Szeptemberben a „K" hídhoz szükséges falazatok nagy része már elkészült, s októberben azokra már a szerkezet is rákerült. A „K" szerkezet szerelését 1946 júliusában kezdték meg, a budai oldal szélső nyílásában. A négy medernyílást áthidaló vasszerkezet négy darab kéttámaszú úgynevezett „K" hídszerkezetből állott. A „K" hídszerkezet 3,0 m kerettávolságú, párhuzamos övü rácsos szerkezet, amely nevét a K-betü alakú rácsozástól nyerte. A pályaszerkezet a szokásos vasúti hidakétól annyiban tér el, hogy a hossztartók nem 1800, hanem csak 1650 mm-re 146