Páll Gábor: A Budapesti Duna-hidak története (Lánchíd füzetek 6., 2007)

III. FEJEZET: A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ PUSZTÍTÁSA - A HIDAK ÚJJÁÉPÍTÉSE - III. FEJEZET: A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ PUSZTÍTÁSA - A HIDAK ÚJJÁÉPÍTÉSE

DANUBIUS ieliae Páll Gábor: A budapesti Duna-hidak története lehetett, a roncsanyagból kitermelt elemeket használtak fel: így az öszszes zorésvasakat - mintegy 220 tonna súlyban - a Boráros téri híd anyagából teremtették elő, a kereszttartókat és egyes hossztartókat pedig részben a Boráros téri híd, részben pedig az Erzsébet híd roncsanyagából állították elő. Ugyanígy felhasználták a Boráros téri híd fakocka burkolatának hozzáférhető részét is. A régi anyagok felhasználása - bár anyagmegtakarítást eredményezett - jóval több tervezési munkát igényelt, amit nehezített a sok - pillanatnyi adottságokhoz alkalmazkodó - változtatás is. A kitűzött - igen rövid - határidők betartását csak a munkaszervezés fokozottabb megvalósítása biztosította; ez azonban hidászainknak még igen szokatlan és újszerű feladatot jelentett, az állandóan számításba veendő - illetőleg éppen ki nem számítható - bizonytalanságok miatt. A munkában egy hatalmas apparátus számtalan fogaskerekének együttműködését kellett biztosítani, - ami, bár zökkenőkkel (különösen az állandó pénzhiány és infláció miatt) - végeredményben, teljes mértékben sikerült is. A teljesen újonnan előállítandó befüggesztett tartó gyártását a Ganz Rt-re bízták 1945 novemberében; majd 1946 januárjában több vasszerkezeti középgyárral folytattak tárgyalást a pályatartók és korlátok elkészítése ügyében. A helyszínen a munkálatok a budai lebillent tartórész felemelésével kezdődtek meg. Az emelést a mederpillér és a part között felszerelt berendezéssel valósították meg. A cölöpjármokon nyugvó állványzaton hidraulikus sajtókat helyeztek el, amelyekkel azután a pilléren levő saru, - mint forgáspont - körül, fokozatosan helyrebillentették a szerkezetet. Érdekes megemlíteni, hogy az emelés során a kimozdult pilon-talp igen nehezen találta csak meg újra a helyét a saru-öntvény alsó vájatában. A szerkezet visszacsúszását minden elképzelhető módon igyekeztek elősegíteni, többek között állandóan olajban fürdették, s erősen kenték az egymásra kerülő felületeket, hogy a saru felső és alsó öntvénye ismét eredeti állásukba csússzanak vissza. Ez azonban, - bár az emelést már a kívánt magasságig elvégezték - még mindig nem következett be, míg nem végül is az egész szerkezet, a rajta levő állványokkal és ideiglenes acsolatokkal együtt, egyetlen hatalmas zökkenéssel, a helyére ugrott. 1946 május-júniusában a két konzolos tartó hiányzó konzolvégeit egészítették ki, teljesen szabadon szerelve. 142