Páll Gábor: A Budapesti Duna-hidak története (Lánchíd füzetek 6., 2007)

I. FEJEZET: AZ ELSŐ ÁLLANDÓ HÍD ÉPÍTÉSÉT MEGELŐZŐ IDŐK

I. FEJEZET Első állandó hidak a Dunán által Aquincumnál épített - Duna-híd is, erre vonatkozólag azonban biztos forrásból származó adatunk nincsen. A Traján hídnak nevezett al-dunai hidat Traianus római császár építtette i.u. 194-ben Apollodorus Damascenus római építésszel, elsősorban politikai és katonai okokból. Erdély jelentős része ugyanis abban az időben Dácia néven római provincia volt, s a római fennhatóság tartós biztosítása csak úgy volt lehetséges, ha a tartományt bekapcsolják a birodalom vérkeringését biztosító - mai szemmel is elismerten tökéletes - hadiút-hálózatba, illetőleg ha azt háború esetére könnyen elérhetővé teszik, a légiók és a hírközlés számára. Traianus éppen azért építtette a mai Orsova alatt az állandó Duna-hidat, hogy Dáciát Mysián (a mai Szerbia) keresztül, rövid úton közelíthesse meg. Traianus hídja egyes források szerint 20, mások szerint pedig 23 faboltozatból álló szerkezet volt. A boltozatok terméskőből és égetett téglából rakott pilléreken nyugodtak. A híd hosszát Marsigli, aki 1726ban járt a helyszínen, 443 ölre, azaz kereken 810 méterre teszi és közli, hogy alacsony vízállásnál a pillérek maradványai még felismerhetők voltak: elhelyezkedésüket a víz örvénylése árulta el. A hidat egyébként Traianus utóda, Hadrianus császár - valószínűleg a barbárok betörésétől való félelmében - a boltozatok lehordásával és a pillérek felső részének lebontásával tönkretétette. A hídról több leírás maradt fenn, azonban ezek - mint már előbb is láthattuk - nem mindenben egyezőek. Valószínű, hogy Traianus diadaloszlopán is ennek a hídnak a képe látható, s ezen az alapon többen is megpróbálták a szerkezetet rekonstruálni, azonban szintén nem minden ellentmondás nélkül. A másik, régi időkből ismert állandó dunai híd a bajorországi Regensburg és Stadtamhof között kötötte össze a folyó két partját. A hidat 1135-1147 között, tehát tizenkét év alatt építették. A szerkezet teljesen kőből épült, és 16 pilléren nyugvó 15 boltozatból állott. A híd teljes hossza 347 méter, szélessége pedig 8 méter volt. A Duna még jóval (mintegy 150 km-rel) Regensburg felett is hajózható, azonban a régi kőhíd miatt a megszakítás nélküli hajóforgalom egészen a legutóbbi időkig nem volt lehetséges. Ugyanis, - noha a regensburgi híd komolyan akadályozta a hajózást, s emellett a modern közlekedés igényeit sem tudta már megfelelően kielégíteni - éppen mert Németország, sőt egész Közép-Európa legrégebben használt hídja volt, lebontására, illetőleg átépítésére csak igen nehezen tudták magukat az illetékesek rászánni. A régi kőhíd szervesen hozzánőtt 13