Páll Gábor: A Budapesti Duna-hidak története (Lánchíd füzetek 6., 2007)

II. FEJEZET: A BUDAPESTI DUNA-HIDAK KÍÉPÜLÉSE

II. FEJEZET 7. A Boráros téri Duna-híd Az új tervezet szerint a hidat, mint háromnyílású, rácsos folytatólagos gerendahidat szándékoztak megépíteni, felsőpályás elrendezéssel. Említettük már, hogy a díjnyertes függőhíd tervét elejtették. Ennek oka az volt, hogy egyrészt a fővárosban már két lánchíd volt, és a Ferenc József híd, amely ugyan csuklós többtámaszú gerendatartó, szintén az előbbiekhez hasonló vonalozású; egy újabb hasonló formájú híd már egyhangúságot eredményezett volna. Másrészt mindkét parti terület az új híd körül sík, amelybe jobban beleillik egy felsőpályás elrendezésű szerkezet. A híd folytatólagos rácsos gerendatartóinak számát négyre irányozták elő. A nyílásbeosztás a Duna medre fölött 112,0 + 154,0 + 112,0 méter, amihez a pesti oldalon 5x17,52 m-es keretszerkezetü rakparti áthidalás, a budai oldalon pedig egy 32,86 m-es kéttámaszú tartóval kialakított rakparti nyílás csatlakozott. A középnyílás közepén a főtartómagasság 4,0 méter, azaz a támaszköznek 1/38-ad része. Ehhez hasonló merészségű megoldás - ilyen nagy támaszköz és ilyen kicsiny főtartó magasság mellett - a híd tervezése idején még sehol másutt nem épült. A főtartók a támaszok felé ívesen szélesednek, ami lehetővé teszi a kis szerkezeti magasság betartását, amit viszont a hajózás követelményei tettek szükségessé. (A Boráros téri hídnál előírták, hogy nemcsak a középső nyílásban, hanem a szélső nyílásokban is biztosítani kell a teljes hajózási magasságot, aminek következtében - miután a pályaszint és a feljárók is csak bizonyos határig voltak emelhetők - a szerkezeti magasság igen kicsinyre adódott.) Az ilyen elrendezésű hidaknak mindenesetre nagy behajlásai vannak a hasznos teher hatására. Mivel azonban itt 4 főtartó volt, amelyek egyszerre csak a legritkább esetben vannak mértékadóan terhelve, ezek kölcsönös együttdolgozása csökkenti a nagy lehajlásokat. A főtartók anyagául 36-45 kg/mm

2 szilárdságú folytacélt választottak, 24 kg/mm

2 folyási határral és 20-27 % nyúlással. A megengedett feszültség 1400 kg/cm

2 volt. A szerkezet nagyon gazdaságos volt, mert a nehéz pályatartók elmaradtak, a pálya a főtartók felső öveit összekötő, másodrendű kereszttartókra fekszik fel, amelyeknek kis támaszközük (5,40-6,40 m) van és egymástól 1,20-1,80 m-re vannak. A nagyobb keresztirányú merevség és jobb teherelosztás érdekében a híd alsó- és felső öveihez egyaránt terveztek egy-egy szélrácsot, s ezen kívül minden keretbe keresztkötést is. Ily módon a terhelés egyidejűleg eloszlik a 4 főtartóra és a szélrácsokra is; összesen tehát 6 tartó119