Páll Gábor: A Budapesti Duna-hidak története (Lánchíd füzetek 6., 2007)

II. FEJEZET: A BUDAPESTI DUNA-HIDAK KÍÉPÜLÉSE

DANUBIUS jelige Páll Gábor: A budapesti Duna-hidak története A vasszerkezetek gyártását a vállalkozó a Magyar Államvasúti Gépgyárban rendelte meg, amely utóbbi a gyártást részben a pesti Schlick-Nicholson, részben pedig a resicai gyárakra bízta. 1894 nyarán már előrehaladtak a parti hídfők építésével, és megkezdték az előkészületeket a mederpillérek alapozására is. Augusztusban összeállították az első süllyesztőszekrényt, és az első - újpesti oldalon levő - mederpillérnél a keszon süllyesztését október elején meg is kezdték. Ugyancsak megkezdték az Óbuda felőli első pillér alapozási munkálatait is, s a két pillér felfalazásával a jégzajlás beállta előtt annyira jutottak, hogy azok a jég elől már védve voltak. Az 1894. évben az újpesti kikötő-öböl feletti áthidalások alapozási munkáit is megkezdték, illetőleg az év végére a parti ellenfalak alaptesteinek megépítését teljesen be is fejezték. Az Újpesti-öbölnél levő kis híd nyílásbeosztása a következő volt: 35,0 m nyílás a Váci út felett, 20,0 m rakparti áthidalás, 42,0 m+50,0 m+42,0 m medernyílás, majd végül ismét 20,0 m rakparti híd. A következő, 1895. évben sor került a többi mederpillérek megépítésére, valamint a kikötői öböl vasszerkezetének szerelésére. A vasszerkezet, - mint már említettük - csupa kéttámaszú tartóból állott, ezért a szerelés semmi különösebb problémát, vagy nehézséget nem hozott magával. Az olasz cég az alépítményi munkákat aránylag kis létszámú munkaerővel és igen egyszerű, de jó minőségű felszereléssel végezte. A későbbiek során az öböl és a fő Duna-ág áthidaló vasszerkezeteit egy-egy nyílás teljes beállványozásával szerelték, s a szerelést 1896 nyarán lényegében már bevégezték. Az 1896. évben került sor a vasszerkezeti munkák befejezésére, a vasúti pálya lefektetésére és a gyalogjáró kialakítására. Az Újpesti vasúti hidat 1896. november 3-án adták át a forgalomnak. Az Újpesti vasúti híd megerősítése Említettük már, hogy az esztergom-budapesti vonalat a kilencvenes években történt építésekor nagyobb forgalmi követelményeket is kielégítő kivitelben készítették el. A vonal azonban nem volt - sem jellegénél, sem pedig forgalmánál fogva - elsőrendű fővonal, hanem csupán jobban igénybevett másodrendű vasúti pálya. A vonal jelentősége, valamint a rajta lebonyolított teher-, és egyre erősbödő személyforgalom 112