Közúti hidász almanach 2006 (Lánchíd füzetek 5., 2007)

Mérnökportrék - Dr. Domanovszky Sándor

Dr. Domanovszkv Sándor ban, angol exportra, kikötői óriás hajókirakó darukat építettünk. Ez, a hegesztési feladatokon túl, az akkor divatossá vált és az angol vevő részéről az első pillanattól fogva megkövetelt ISO 9000 szerinti minőségbiztosítási rendszer bevezetésének kényszerét jelentette. Ez persze mindenki számára idegen és ellenszenves dolog volt (ma is az), tehát rám osztották. így lettem vállalati hegesztőmérnökből minőségbiztosítási és hegesztési főmérnök, majd igazgató. A német Krupp cég megrendelésére 2001-ben egy hasonló méretű, de teljesen (tehát a helyszíni kötések tekintetében is) hegesztett konstrukciójú darut szállítottunk (magassága közel 60 m, gémjének hossza 105 m, kapacitása 2.550 tonna érc/óra). A Ganz-MAVAG felszámolásával egyidejűleg (1988) gyakorlatilag megszűnt a vasúti járműgyártás és ily módon - önállóvá lett - vállalatunk számára fontos tevékenységet jelentő forgóváz/alváz-keret profil. Ezt részben exporttal ki lehetett váltani, de szerencsére 1995-től a német ABB Henschel AG-t - jelentős hatású, tíz éven át tartó közreműködésemmel - sikerült becserkészni, ill. a legstabilabb megrendelőnkké tenni. Mátranováki gyárunk azóta folyamatosan, mostanáig mintegy 15 000 forgóváz keretet készített e cégnek, illetve jogutódjának, a Bombardiernek. Ez a világcég a Mátranováki gyárat 2005 tavaszán megvásárolta (és - többek között - angliai és franciaországi üzemeit bezárva, azok munkáját is ide telepítette). Az évszázad vége fordulópontot hozott a hazai hídépítésben, a Dunán és a Tiszán is hidak sora épült, ill. épül napjainkban is. Nagy örömömre szolgál, hogy ezekben a munkákban eddig, - jó sorsomnak köszönhetően - részt vehettem. Ami a saját gyári pályafutásomat illeti, 1971 tavaszán - az egész GanzMÁVAG-ban létező legmagasabb fizetéssel - kineveztek műszakigazdasági tanácsadó főmérnök-helyettessé. Az érintett kollégák irigység mirigyei működésbe léptek. Ez a működés az évek folyamán egyre nagyobb erővel dolgozott és a mai napig sem állt le. 1976 és 1981 között fejlesztési főmérnöki pozíciót töltöttem be. Noha a gyárban és saját szakterületemen minden rendkívül eredményesen működött, a fúró gépezet nem állt le. Jól megszervezett fáradozásai eredményeként 1980 végétől leváltottak és műszaki-gazdasági tanácsadó főmérnök címmel 8 évig parkoló pályán tartottak. Ez számomra óriási szerencse lett, mert, egyrészt a lejtőn lefelé vezető időszakban már nem voltam felelős veze131