Köszöntés dr. Träger Herbert 80. születésnapja alkalmából (Lánchíd füzetek 4. 2007)

KÖSZÖNTŐK

Dr. Balázs György: A szolnoki Tisza-ártéri-híd Dr. Balázs György: A szolnoki Tisza-ártéri-híd (BME Építőanyagok és Mérnökgeológia Tanszék, tanszékvezető, egyetemi tanár, Professzor Emeritus, Széchenyi-díjas) Építése idején a leghosszabb feszített hidunk a szolnoki Tisza-ártérihíd volt (1. ábra) [Windisch A. (1970), Tráger H. - Medvéd G. (1963)]. A 263 m hosszú híd 1962-ben készült. A 15 közbenső nyílás mindegyikében 8 db, keresztirányban is összefeszített egyszekrényes tartó van, mindegyiket helyszínen előregyártott, öt elemből feszítették össze (l.b ábra). A két szélső és a három közbenső főtartó eltér egymástól. A hidat Perneczkey Béla és Szegedy István (Uvaterv) tervezte, és a Hídépítő Vállalat építette. A KPM részéről az ellenőr Tráger Herbert és Medvéd Gábor volt. Újdonság volt az utófeszített tartók gyártása és építése. A B400 jelű beton megfelelő összetételét a helyszíni laboratóriumban kísérletezték ki. Az elemeket a sablonban a helyszínen előregyártották, összefeszítették, majd a gerendákat a helyükre tolták. A vasbeton elemeket ponyva alatt gőzölték. A gőzölt elemeket vizes kádakban utókezelték. Addig tartották ott, amíg az elem lehűlt. Ez az utókezelés igen jónak mondható. Az elemek között 3,5 cm-es hézagot hagytak és azt habarccsal (kézi erővel) töltötték ki. A habarcs összetétele: 600 kg/m 450 pc, homokoskavics négy frakcióban, D=10 mm, 2m% Tricosal S III a cementre vonatkoztatva [Balázs Gy. - Horváth A. (1970)]. A KPM az új építésmódot kísérletekkel támasztotta alá, amelyet Tráger Herbert tervezett és irányított. A hídtartók közül kettőt törésig, hármat pedig a mértékadó terhelésig terheltek meg (l.c ábra). A számított törőnyomaték - önsúly nélkül - 3785 kNm, a mért 4400, illetve 4000 kNm volt. A törés úgy következett be, hogy a tartó alakváltozása a terhelés növelése nélkül nőtt, majd a felső öv az illesztés helyén robbanásszerűen eltört, ott a felső öv kábelei is kigyűrődtek. Az első repedések 2900 kNm-nél jelenkeztek, de tehermentesítéskor még 3900 kNm-nél is záródtak. így viselkedtek az illesztések helyén lévő repedések is, jóllehet 3-4 mm-re megnyíltak. A II. sz. Hídépítési Tanszék a terhelés során nyúlás-, lehajlás- és támaszelfordulás-méréseket is végzett. Továbbá meghatározta a súrlódási veszteségeket, és mérte a tartók lassú alakváltozását beépített állapotban, különös tekintettel a hézaghabarcs alakváltozására. A tanszék 49