Köszöntés dr. Träger Herbert 80. születésnapja alkalmából (Lánchíd füzetek 4. 2007)

KÖSZÖNTŐK

Megint elmúlt néhány év - sajnos, már nem sok - és Édesapám temetésén jöttek újra össze azok, akik ismerték és velejárták végig az elmúlt éveket, vagy azok egy részét. A temetés leginkább torokszorító pillanata az volt, mikor Herbert felolvasta A hídépítő című verset (lásd az 5. oldalon), melyet ő fordított le, hogy méltóan tudjon búcsúzni öreg barátjától. A búcsú valóban méltó volt, mindent kifejezett, ami őket öszszefüzte. Azóta is többször találkozom Herberttel, fáradhatatlanul végzi munkáját, és emellett gyűjti, rendszerezi azokat az emlékeket, amelyekre már olyan kevesen emlékeznek. Hát ezek a gondolatok futottak végig rajtam, miközben a felkérő levelet nézegetem. Ne haragudj, Herbert, hogy nem a szakmai eredményeidről, vezetői munkádról írtam, úgy gondolom, erre vannak sokkal hivatottabbak. Én a lényed emberi oldalát szeretném érzékeltetni, különösen azért, mert úgy érzem, e nélkül sem a szakmában, sem a kapcsolatokban, irányításban nem tudtál volna ilyen maradandót alkotni. Isten éltessen, Herbert, maradj velünk még nagyon sokáig! A kőröshegyi völgyhíd építése 47