Köszöntés dr. Träger Herbert 80. születésnapja alkalmából (Lánchíd füzetek 4. 2007)

KÖSZÖNTŐK

Aqárdv Gyula, Dr. Lublóv László: Emberi és szakmai kapcsolatok Tráger Herbert mindig tömör, szabatos véleményét, hozzászólásait, Tóth Ernő szerteágazó tudomány- és művészettörténeti kiegészítéseit. Most azonban tekintsünk el az oktatói közösség kialakulásának, változásának történetétől, fordítsuk figyelmünket a hallgatói közösségek fejlődése irányába. Klatsmányi Tibornak (és azóta néhányunknak az oktatók közül) az (volt) a megingathatatlan véleménye, hogy a hallgatói közösség sokkal több, mint az egyének összessége. Az oktatási tapasztalat is azt erősítette meg, hogy az egymást segítő attitűd nemcsak a segítséget elfogadó, hanem a segítséget nyújtó számára is előnyös, olyan problémák megoldására kényszeríti, amelyekkel (talán) saját feladata kapcsán nem is találkozhatott volna. Ez a szakmai kooperáció viszont nemigen működtethető emberi kapcsolatok nélkül, és ezt a törekvést a Főiskola vezetése (főleg a megalakulásunkat követő kezdeti időben) aktívan pártolta és támogatta. A közösségteremtő együttlét szabad formáit a kari, később intézeti klub működtetése, kötöttebb formáit a szakmai napok, ill. a különböző szakirányban tanuló hallgatók közötti „nemes" versengést hozó diák„dili" versenyek megrendezése jelentette. A klubélet teljesen a hallgatók szervezésében folyt, az évente megrendezett Szakmai Napok rendezvényein egy-egy újdonságnak számító, szakmai érdekességet jelentő munkáról, hídépítési feladatról tartottak előadást a meghívott előadók, közöttük a Hídosztály mindenkori vezetői, nemegyszer pedig a nálunk végzett, de már a szakmában dolgozó egykori diákjaink. Az intézeti Szakesteken az egyes szakterületeken tanuló diákcsoportok, és a szaktanszékek (általában igen szép számmal) jelenlévő oktatói versengtek ügyességi, szakmai és általános intelligenciái kérdések megválaszolásában, és itt a csapatok tagjait a nagyfokú, sokszor önfeláldozó) együttműködési készség jellemezte. Külön érdekesség, hogy ezek az egymás ellen küzdő csapatok miként fogtak össze egymást maximálisan segítve a teljes intézményi versenyeken, a „dili" versenyein, ahol az intézetek hallgatói-oktatói csapatai versenyeztek. Aztán a rendszerváltozással az igények és a lehetőségek is átalakultak. A kreditrendszer bevezetése az addig együtt-tanuló, egymással (és talán egy kicsit egymásért is) dolgozó csoportokat szétzilálta, csak az egyébként is egymáshoz kötődő kisebb baráti csoportok maradtak egyben. A közösségépítés új útjait kellett (és még kell ma is) keresnünk, kipróbálnunk. A szakestek, a szakmai napok előadásai iránti érdeklődés lanyhult, a hallgatók érdeklődését csak különlegesebb élmények ígére43