Köszöntés dr. Träger Herbert 80. születésnapja alkalmából (Lánchíd füzetek 4. 2007)

HERBERTRŐL, HERBERTTŐL

Munkahelyedről - A hídüqyek minisztériumi irányítása 1890-től 1990-ig vonatkozásában is. 1964-ig jó segítség volt az Útépítési Műszaki Ellenőrző csoport (UMECS) munkája a jelentős hídépítések ellenőrzésében, praktikus volt a hídkorszerüsítési munkákról készített adatlap (vándor példány) és hasznos, fegyelmező gyakorlat volt a munkák felülvizsgálata. Mindezekről talán érdemes lenne részletesen is beszámolni, mert feledésbe merültek. 1973-ban Apáthy Árpád is nyugdíjazását kérte, s természetes volt, bár pártonkívülisége miatt nem lehetett olyan egyszerű, hogy dr. Tráger Herbert vehette kezébe az irányítást, persze már csak 6 fővel, pedig rendkívül fontos és nagy hídépítések voltak ebben az időben: szabadon szerelt Körös-hidak (1975-től) szabadon betonozott hidak (1979-től), Tisza- (Szeged, Csongrád), Maros- (Makó) és sok nagy híd. Igaz, hogy 1971-től az Útiber látta el a műszaki ellenőrzést, ám a tervek jóváhagyása, az irányítás, a hídnyilvántartás, a műszaki szabályozás fejlesztése, a nemzetközi kapcsolatok (határ hidak) rengeteg feladatot jelentettek. Aztán 1983-ban számomra érthetetlen váltás történt a közúti igazgatóságok életében (elvett hatósági jogkör, összevonás), s különösen a minisztériumban; itt ugyanis megszűnt a Hídosztály, pontosabban dr. Tráger Herbert egyszemélyes felelőse lett a magyar közúti hidaknak. Hűségét, munkabírását mi sem bizonyítja jobban, hogy nem hátrált meg, vállalta a nehezen vállalhatót; s 1988-ig, nyugdíjazásáig mindent megtett azért, hogy a szakma egyben maradjon. Ebben fontos támogatója volt Szilágyi Géza, aki közreműködött a Hídmérnöki Konferenciák szervezésében, Ámon Tibor és mások is. Lehetőségeimhez képest némi segítséget tudtam nyújtani azzal, hogy a Budapesti Közúti Igazgatóság Fejlesztési Osztályán Németh István hídszakági feladatokat végzett, s időnként magam is részt vettem az ágazati szabványok kidolgozásában, s újszerű szabályozás, a szigetelési szabvány készítésében, vitájában. 1988-ban az a megtiszteltetés ért, hogy a KPM Közúti Főosztályán előbb önálló Hídcsoport, majd rövid ideig a kis létszámú Hídosztály vezetője lehettem. A Közúti Főosztály „kiszervezésével" 1990-ben a nagy múltú, 1983-ban már egyszer megszüntetett Hídosztály ismét megszűnt. Az azóta eltelt 17 évben dr. Tráger Herbert, magam és sok új fiatal hidász azon igyekezett, hogy a hídügyek, a hídgazdálkodás egységes, korszerű legyen, ám ez egy másik történet. Dr. Tóth Ernő nyugdíjas hídosztály vezető 29