Köszöntés dr. Träger Herbert 80. születésnapja alkalmából (Lánchíd füzetek 4. 2007)

KÖSZÖNTŐK

Köszöntés dr. Tráaer Herbert 80. születésnapja alkalmából Hasonlóan nagy fejlődésen ment át a festékanyagipar is. A betonszerkezetek bevonatos védelmét először teljesen feleslegesnek tartották, az igénybevételek növekedésével azonban szükség lett a betonfestékekre. Itt is végigjárta a szakma a különféle zsákutcákat: a klórkaucsuk festékeket, a kétkomponenses poliuretán és epoxi bevonatokat, míg hibák sorozatának elemzésén keresztül eljutottak az igénybevételekhez illeszkedő, akár tízféle típust is tartalmazó, széles bevonatrendszer-paletta felvázolásáig: a vegyszer- és ütésálló mügyantabevonatoktól kezdve a lélegzőképes, de a korrozív anyagokkal szemben záróképes bevonatok kritériumainak megfogalmazásához. Az acélszerkezetek festékanyagai is hatalmasat fejlődtek a míniumos alapozóktól és a levegőn száradó olajos festékektől a ma korszerűnek számító nagy cinkportartalmú vagy alumíniumpigmentált alapozókig, a vascsillám tartalmú, szívósan rugalmas reaktív műgyanta közbenső- és fedőbe vonatokig. A hídszerkezetek szigetelését is kiprovokálta a forgalomnövekedés okozta igénybevétel, az 1960-as évek végétől sózott hidak szigetelés nélkül rohamosan tönkrementek. A szigetelések terén is jelentős változások voltak tapasztalhatók az elmúlt évtizedekben, a kezdeti tétovaságot felváltotta a szabályozott, nagy teljesítményű rendszerek használata (két- és egyrétegű vastagbitumenes lemezek, szórt poliuretán, fólia szigetelések, stb.). Számos hídtartozék is komolyan támogatja hídjaink korrózió elleni védelmét, ezek az elmúlt évtizedek során ugyancsak sokat változtak, fejlődtek. Gondoljunk a szivárgórendszerekre, csepegtet ökre, melyek a burkolaton átszivárgó vizek biztonságos elvezetését oldják meg. Vagy említhetjük a pályalemezek dilatációs szerkezeteinek fejlődését, melyek a szögvastól és a fésűs acéldilatációtól kiindulva a mai, szinte tetszőleges mozgást felvenni képes, vízzáró dilatációkig finomodtak (pl. ollós szerkezetek, elasztomer szőnyegdilatációk, stb.). A régi, megcsodált görgős vagy csuklós sarukat sok helyen elasztomersaruk vagy szil ikonzsíros teflonágyon csúszó rozsdamentes acél tükörlemezek váltották fel. A korlátok, lámpaoszlopok, védőrácsok és egyéb kiegészítő kellékek hagyományos mázolását ma egyre gyakrabban a tűzi horganyzás váltja fel. Összességében megállapíthatjuk, hogy az elmúlt ötven évben - épp dr. Tráger Herbert működésének idején - hídjaink korrózió elleni védelme soha nem látott mértékben változott, fejlődött. A paradigmavál132