Zsámboki Gábor: Acélszerkezetű közúti hidak építése hazánkban 1945-1969 között (Lánchíd füzetek 3., 2007)

Az új tiszafüredi Tisza-híd

Az új tiszafüredi Tisza-híd szítését szabályozó „2, sz. Különleges feltételek" (KF.2) ellenőrző kapcsolatok készítését rendeli el, mégpedig a jelenleg érvényes KF.2 szerint minden 2000 db csavar után 3 db ellenőrző kapcsolatot kell megvizsgálni. A kísérleti kapcsolat kialakítását, a vizsgálat módját a KF.2 körülírja. A tiszafüredi híd szerelése idején azonban még egy korábbi előírás volt hatályos. Annak alapján mindössze 5 db ellenőrző kapcsolatot vizsgáltak. A kapott súrlódási tényezők értékei alig haladták meg az előírt minimumot, amiből arra lehet következtetni, hogy a lánggal való érdesítésnél megbízhatóbb eljárást kellene alkalmazni. Azóta már kísérleteztek homokfúvással, valamint mechanikai érdesítéssel. A szerkezet építése rácsos hidaknál ritkán alkalmazott módon, szakaszos szereléssel és szakaszos, hosszirányú beruházással történt. A kezdő szakaszt a beállványozott jobb parti kisnyílás fölött és hídfő mögötti feljárón állították össze. Az így rendelkezésre álló szerelési pályahossz mintegy 60 m-t tett ki. Az első, 60 m-es szakasz összeépítése után azt a behúzó pályán mozgó kocsikra helyezték, úgy, hogy a meder felőli vég a kocsin két kerettel konzolosan túlnyúlt, a másik véget pedig ellensúllyal terhelték meg. Ezt a kéttámaszú konzolos tartót azután a meder felé húzták kétkeretnyi hosszal. A felszabadult szerelöpályán hozzászerelték a csatlakozó szerkezetet, majd ismét előbbre húzták az egészet, de előbb a kocsikat két kerettel hátrább helyezték. Ezáltal a konzol hoszszabb lett, tehát az ellensúly mennyiségét is növelni kellett. Az első mederpillértől 60 m távolságban segédjárom épült, s amikor a szerkezet vége ideért, kiemelték a konzolvég mintegy 45 cm-es lehajlását, és kocsira helyezték. A segédjárom és a pillér közötti 10 m-es szakaszt már korábban behúzópályával hidalták át, amin a szerkezetet a pillérig húzták előre. A következő nyílást is hasonló módon hidalták át, mivel azonban a szerkezet ekkor már többtámaszú konzolos tartóként dolgozott, az ellensúly eltávolítható volt. A harmadik nyílás a hullámtérre esik, ahol a behúzó pályát a terepre lehetett építeni. A mintegy 8 m magasságkülönbség miatt a pályán elmozduló rácsos térbeli szerkezettel támasztották alá a mederpilléren túlnyúló szerkezetet. Az áthúzáshoz szükséges vonóerőt kézi meghajtású csörlővel (6 soros csigasor közvetítésével) fejtették ki. A behúzási müvelet alatt meg kellett oldani a szerkezet tengelyben tartását is, ami a híd hosszabbodásával egyre nehezebbé vált. Az eltérés a konzolvégen nem egyszer a 10 cm-t is meghaladta, de a görgők kiképzése módot adott a haladási irány kismérvű megváltoztatá95