Zsámboki Gábor: Acélszerkezetű közúti hidak építése hazánkban 1945-1969 között (Lánchíd füzetek 3., 2007)

Az új tiszafüredi Tisza-híd

Az új tiszafüredi Tisza-híd geztek, amelyek alapján arra lehetett következtetni, hogy a helyszíni övillesztés kb. 3 mm zsugorodással fog járni. A feltételezés helyességét a helyszíni tapasztalatok igazolták, egyetlen csavarlyukat sem kellett utánfúrni és a túlemelés alig tért el a tervezettől. A szerkezet gyártásának szinte legkényesebb része az övrudak helyszíni illesztése volt. A megfelelő technológia megtalálása végett igen sok kísérletet végeztek, s végül is az illesztést a következő módon készítették el. A csatlakozó övrudakat tervszerinti helyzetbe hozva biztosították, majd a felső ablakon keresztül elhelyezték a két gerinc és az alsó övlemez alátétlemezeit, ezután a külső oldalakról felrakták a tompavarratok alapsorait, mégpedig „pozícióban" vagyis a gerincekét függőleges, az alsó övét fej feletti helyzetbe. Az alátétlemezeket ezután lefaragták, a gyököket síkra köszörülték, s a minőséget átvilágítással ellenőrizték. A hibák megjavítása után került sor az ablak befedésére. E müvelet első lépése az alátétlemezek igen gondos felhegesztése a felső öviemezekre, ezután behelyezték az övlemez folytonosságát biztosító ablaklemezt és annak egyik varratát 60-70 %-ig elkészítették, miközben a lemezt le kellett szorítani, nehogy a készülő varrat zsugorodása felrántsa. Ezután meghegesztették a másik varrat két alapsorát. így mind a négy övelem varrata közel azonos stádiumban volt. Ezután meghatározott körüljárási irányban minden varrathézagba egy-egy sort húztak a hézagok teljes feltöltéséig. Ezzel a módszerrel kívánták biztosítani, hogy a varratok zsugorodása az övrúd teljes keresztmetszetében nagyjából egyidejűleg következzék be. A kapcsolat minőség-ellenőrzése után elkészítették a gyári munka során a zsugorodás közel feszültségmentes lejátszódása érdekében kihagyott cca. 1,0 m nyak varrat szakaszokat. Egy illesztés teljes (négy öv) elkészítése az e célra külön betanított négy hegesztő szakmunkásnak eleinte 6, később 3-4 napig tartott. A helyszíni szerelési munkák számára nemcsak az övrudak hegesztett illesztése jelentett szokatlan feladatot. A rácsrudak, az oszlopok, a kereszttartók és a szélrácsok bekötéseit feszített csavaros kapcsolatokkal irányozta elő a tervező. A szerkezeti megoldásában hasonló, de lényegesen kisebb taktaharkányi Takta-híd szerelése biztosított ugyan tapasztalatokat e kapcsoló elem alkalmazását illetően, de elég sok nyitott kérdés maradt, arról nem is beszélve, hogy ilyen nagy mennyiségű csavar meghúzását a Takta-hídnál alkalmazott „kisipari" módszerrel nem lehetett volna gazdaságosan és a kellő ütemben megbízhatóan elvégezni. Ezért a kivitelező részben automatikus, részben pneumatikus 93