Zsámboki Gábor: Acélszerkezetű közúti hidak építése hazánkban 1945-1969 között (Lánchíd füzetek 3., 2007)

Az Óbudai Árpád híd építése

Zsámboki Gábor: Acélszerkezetű közúti hidak építése hazánkban (1945-1969) A híd építési munkája 1938 telén indult meg a Margit-sziget meghosszabbításával. A tényleges építés 1939 nyarán kezdődött a budai hídfő és az első négy pillér alapozási munkáival, mégpedig „Hoesch" acélszádfalas körülzárás és nyílt víztartás mellett. Ez az alternatíva a megtervezett pneumatikus alapozáshoz képest mintegy 120 000 pengő megtakarítást eredményezett. A budai és a pesti hídfő mélyalapozása vert vasbeton cölöpözéssel készült, két közbenső támasznál pedig a nagy vízmélységre való tekintettel pneumatikusan kellett alapozni. Erre a célra 9 cm falvastagságú 37 x 9 m külső alapterületű vasbeton szerkezetű szekrényeket süllyesztettek. Hazánkban itt a főtartók szerelésénél alkalmazták először a konzolos szabadszerelést. Ezzel megtakarították a teljes beállványozás fa- és acélanyagának túlnyomó részét, mivel nyílásonként mindössze egy segédjáromra volt szükség, csak a budai első nyílást kellett teljesen beállványozni, a második és a többi nyílásban a szerelést egy 14,5 m kinyúlású, 30 t teherbírású forgódaru segítségével végezték. A pillérek ferde, és a közbenső keresztkötések merőleges volta nehezítette a szerelést, mivel a konzolhossz minden főtartónál eltérő volt. A két szélső főtartó között a kétnyílású, 68° 19' ferdeségü hídnál 8,0 m-re adódott ez a különbség. Ez természetesen a szabadon szerelt szerkezet elcsavarodását okozta. Ezt azonban sikerült kiküszöbölni oly módon, hogy előbb a kisebb lehajlású főtartókat szerelték, ezeket a kereszttartókkal és a szélrácsokkal merevítették, s csak ezután szerelték melléjük a nagyobb lehajlású főtartókat. Ezzel a módszerrel elérték, hogy a III. sz. pillérig 2 cm-nél kisebb tengelyeltéréssel érkeztek. A négynyílású hídnál közel hasonló módszert alkalmaztak. A szerelés a négynyílású híd egy nyílásának és a következő nyílásból egy 20 m hosszú konzolszakasznak elkészülte után a háborús események miatt félbeszakadt. A híd építésének folytatásakor 1949-ben úgy találták, hogy a korábban alkalmazott szerelési módszer egyszerűbbé és pontosabbá tehető, sőt a munka üteme fokozható. Az új módszerrel a négynyílású híd acélszerkezete - csökkentett szélességgel - még 1949-ben elérte a Margitszigetet. 1950-ben először a pesti parti nyílás, majd a pesti mederág acélszerkezete készült el. Közben a feljárók építése is folyt. A híd üzembe helyezése előtt próbaterhelést tartottak. (Az erre vonatkozó dokumentáció nem lelhető fel! Az itt közölt adatok dr. Széchy Károly tanulmányából származnak.) A kétnyílású hídnál: 64