Zsámboki Gábor: Acélszerkezetű közúti hidak építése hazánkban 1945-1969 között (Lánchíd füzetek 3., 2007)
A Boráros téri Petőfi Duna-híd
Zsámboki Gábor: Acélszerkezetű közúti hidak építése hazánkban (1945-1969) beúsztatással juttatták őket. A süllyesztőszekrényeket, amelyekre a mederpillérek alapozása készült, a part mellé állított dereglyéken szerelték össze, és ezután bevontatták a fix süllyesztőállványok közé. A budai hídfő vasbeton süllyesztőszekrényének süllyesztését 1933 őszén kezdték meg. A hídépítés munkái aránylag lassan haladtak, mert a szükséges anyagi fedezet csak nehezen volt előteremthető. Hosszadalmas viták és tárgyalások után dűlőre jutott a híd pesti feljárójának terve is, amely azonban megvalósítása után még mindig igen sok vitára és kifogásra adott okot. A hídfők és mederpillérek építése 1935-ben annyira haladt, hogy megkezdhették a vasszerkezet gyártását, illetve szerelését. A budai feljárók építését 1936-ban kezdték el, Sávoly Pál oki. mérnök tervei szerint. A híd főtartóit részben állványokról, részben szabadon szerelték. A szélső nyflásokat majdnem teljesen beállványozták, a középső nyílásban azonban a szerkezetet egy részében szabadon, előrenyúló konzolokként szerelték. Ebben a nyílásban is sürün alkalmaztak azonban cölöpjármokat és segédállványokat. A mintegy 8000 tonna súlyú vasszerkezet 1937 tavaszán teljesen a helyén volt és a nyáron már a pályaburkolási munkákat folytatták. 1937. szeptember első napjaira az építési munkálatok teljes befejezést nyertek, és sor kerülhetett a híd próbaterhelésére is. Ezt a fővárostól kölcsönkapott autóbuszokkal, tehergépkocsikkal és öntöző-kocsikkal hajtották végre. A teherpróba kielégítő eredményt mutatott, ami az elvégzett számítások pontosságát és az elgondolás helyességét igazolta. Az új híd a maga 15,70 m-es pályaszélességével, s ehhez járuló 3,50 m széles járdáival - a kiszélesített Margit híd után - a főváros legszélesebb hídja volt, teherbírásban azonban felülmúlta azt. Az új híd felavatására 1937. szeptember 12-én került sor. Meg kell említenünk, hogy a Boráros téri Duna-híd megtervezésével és sikeres felépítésével a magyar hidászok nemzetközi viszonylatban is elismert, úttörő munkát végeztek. Figyelemreméltó volt egyrészt az a körülmény, hogy az aránylag igen nagy nyílás mellett a főtartók magasságát merészen kicsinyre választották a támaszköz közepén, s a nyomatékoknak a támaszok felé való eltolásával igen gazdaságosan ki tudták használni a főtartók szelvényeit, ami határozatlan szerkezeteknél igen nehéz dolog. Másrészt pedig a tehereloszlás és keresztirányú merevség 58
