Zsámboki Gábor: Acélszerkezetű közúti hidak építése hazánkban 1945-1969 között (Lánchíd füzetek 3., 2007)

Erzsébet híd

Zsámboki Gábor: Acélszerkezetű közúti hidak építése hazánkban (1945-1969) gasságban támadó ferde dúcok biztosították. Az összeszegecselést gondos beállítás előzte meg. A ferde dúcoknak a hosszirányú merevség biztosításán felül más szerep is jutott. A kötéltartó elhelyezése előtt ugyanis a kapuzatokat a part felé kellett dönteni, a nyeregsaruk szintjén mért cca. 27 cm-rel azért, hogy a kötél nyúlás után tervszerinti helyre kerüljön. Ez a szabályozás a dúc alsó támaszpontjának elmozdításával volt biztosítható. A kapuzat állandó jellegű terhekre - vonórúd nélkül - háromszorosan, hasznos terhekre négyszeresen határozatlan keret. A szokványos keretszámításon felül stabilitásvizsgálatot is végeztek. Mivel feltehető, hogy a függőlegesen tagozott (kanelurás) szelvény miatt a nyírás okozta alakváltozások nagyságrendje nem elhanyagolható, a stabilitásvizsgálatot az oszlopszelvény tehetetlenségi nyomatékainak modellkísérletre támaszkodó csökkentésével ismételten végrehajtották. A kapuzatok kihajlással szembeni biztonsága valamennyi vizsgálat szerint megfelelő. A horpad ás vizsgálat pedig azt mutatta, hogy horpadás csak olyan feszültség mellett következnék be, amelynek fellépését megelőzően a rúd már rég kihajlott. A kötelek szerelésének ismertetése előtt még néhány adattal kiegészítjük a fentebb közölteket. Egy kötél megkövetelt minimális szakító ereje 285 Mp. A fejek végleges alakját, a kiöntés technológiáját hosszú kísérletezés előzte meg. A kötelek hosszmérésének végül is alkalmazott módját sok vita után alakították ki. Egy kötél hossztürését ugyanis ±200 mm-ben írták elő, ami a 458 m elméleti hosszhoz viszonyítva igen szigorú követelmény, s szabatosan csak igen körülményesen mérhető. Angliából importáltak ugyan olyan mérőberendezést, amely sodrás közben a kötélen gördülve áttételes módon méri annak hosszát, ezzel azonban csak méterrendü pontosság lett volna biztosítható. Több gondolat merült még fel, de valamilyen oknál fogva mindegyiket el kellett vetni. Végül is a ki fektetett kötél geodéziai hosszmérése mellett döntöttek. E célra a Műegyetem-rakpart gyakorlatilag vízszintesnek tekinthető alsó úttestét használták, ahová pontosan felvitték a továbbiakban etalonnak tekintett 450 m alaphosszt és a köteleket 10 Mp erővel megfeszített állapotban ehhez viszonyították. Minden mérés alkalmával feljegyezték a kötél és a levegő hőmérsékletét. A méréseket hajnalban végezték, mert úgy találták, hogy a kötél és a levegő hőmérséklet különbsége akkor a legkisebb. A tapasztalat szerint ez a módszer biztosította az előírt pontosságot. Egyetlen hátránya a magas költség. E mérések idején a köte46