Zsámboki Gábor: Acélszerkezetű közúti hidak építése hazánkban 1945-1969 között (Lánchíd füzetek 3., 2007)
A Margit híd újjáépítése
A Margit híd újjáépítése 1937-ben a jég elvonulása után a MÁVAG folytatja a vasszerkezet szerelését és június 5-ig felszereli az összes új vasszerkezetet. A már felsorolt munkákkal egyidejűleg s azoktól teljesen függetlenül, a forgalom és átépítés alatt álló pályatest alatt hajtotta végre a MÁVAG a régi ívtartók alátámasztó öntvényeinek csuklós sarukkal való kicserélését, a középpillér melletti medernyílások északi szélső főtartóinak megerősítését, a merevítő tartópillérre támaszkodó felső övvégeinek csuklóssá való átalakítását, a régi másodrendű kereszttartóknak és a rakparti nyílások régi főtartóinak megerősítését. E munkák közül külön is meg kell említeni a régi főtartósaruk kicserélését, amellyel kapcsolatban a híd 36 nagy és 14 kis ívének mindkét végét kétszer fel kellett emelni 5-6 mm-re a pillértől, vagyis víznyomásos sajtókkal összesen 200 tartóemelést kellett a forgalom teljes fenntartása mellett végrehajtani, ami a hídépítések történetében egészen egyedülálló teljesítmény. A hídátépítéssel kapcsolatban a város tovább növekvő forgalmának megfelelő formában átépültek a hídfők is. A munkák során kereken 20 000 m 3 új falazat és 2 300 t új vasszerkezet létesült. A hídról eltávolított elavult vasalkatrészek összes súlya 600 t-t tett ki. A Margit híd újjáépítése A Margit híd újjáépítése a főváros északi részének forgalma szempontjából éppen olyan fontos volt, mint amilyen hiányt a Szabadság híd a város déli felén pótolt, sőt, miután a háború előtt ennek a hídnak a forgalma volt az összes budapesti Duna-hidak között a legnagyobb, helyreállítása rögtön a Szabadság híd után napirendre került, annak ellenére, hogy ez volt a felrobbantott hidak közül a leghosszabb, s valamennyi nyílása fel volt robbantva. Ismeretes, hogy a hidat a németek két részletben robbantották fel; a medernyílások ívszerkezetei mind a mederben feküdtek, s kiemelésük annál is inkább nehéz volt, mert a régi hegeszvas tartók nagy ridegségük folytán sok helyen eltörtek és a roncsok nehezen hozzáférhető, kusza halmazban feküdtek a víz alatt. A németek a szigeti szárnyhidat is robbantották, azonban az csak sérüléseket és horpadásokat szenvedett, de végeredményben a helyén maradt. 27