Zsámboki Gábor: Acélszerkezetű közúti hidak építése hazánkban 1945-1969 között (Lánchíd füzetek 3., 2007)

A Margit híd története

A Margit híd története pályabetont is kicserélték s aszfalt-szigetelést helyeztek a domborlemezek fölé. A burkolat 1916-ban ismét megújítandó lett volna, de a háborús anyaghiány és a folyton emelkedő árak miatt e munkát évről-évre el kellett halasztani. 1919 áprilisában a burkolat már olyan siralmas állapotba került, hogy az őszi esőzések beálltával elkerülhetetlen lett volna a híd lezárása. Közbejött azonban a Széchenyi Lánchíd burkolatának tönkremenetele és így a két híd burkolatának megújítását egyidőben kellett volna végrehajtani. Minthogy azonban abban az időben megfelelő minőségű faanyag beszerezhető egyáltalában nem volt, 1919. október 20-án a Lánchidat a forgalom elől elzárták, burkolatát felszedték s az így nyert faanyaggal a Margit híd burkolatának legrosszabb helyeit kijavították. Az ilyen módon javított pályaburkolat azonban egy év alatt teljesen tönkrement. Hogy a hidat a forgalom elől még se kelljen lezárni, a pénzügyminisztérium felvetette azt a kérdést, nem lehetne-e a Margit híd faburkolatát kőburkolattal kicserélni. A m. kir. Kereskedelemügyi Minisztérium akkori hídépítési osztálya és az ezen ügyben összehívott szakbizottság részletesen foglalkoztak e kérdéssel. A hídépítési osztály Gállik István vezetése alatt tervek hiányában felmérte és megvizsgálta a híd vasszerkezetét és közelítő számításokat végzett a főtartók feszültségeinek megállapítására. A közelítőleg számított feszültségek az ívvállaknál a kétszeresét is meghaladták a hídszabályrendelet szerint a hegesztett vasra megengedett 1100 kg/cm

2-nek, az ívek közepe táján pedig 1500 kg/cm

2-körülire adódtak. A kényszerhelyzet hatása alatt azonban a szakosztály és a szakbizottság 1921-ben megengedte, hogy a hídon kőburkolat készüljön, de egyúttal megállapította a szükségét a Margit híd pontos átszámításának és az ív vállak átalakításának. E számításokat dr. Mihailich Győző műegyetemi tanár végezte a Nóvák Ferenc és helyettese, Gombos Mihály vezetése alatt álló hídosztállyal együttműködve. Az új számítás alapján készültek a régi hídszerkezet átalakítási és megerősítési tervei, a szakosztály és az e célból alakított szakbizottság irányítása mellett. A háború után eltelt tíz év alatt a Margit híd forgalma rohamosan növekedett és 1930 körül elérte a napi 20 ezer jármüvet és így a hídon egyre gyakoribbak lettek a kisebb-nagyobb forgalmi torlódások. A híd forgalmi viszonyainak javítására több terv merült fel, ezek közül a mi25