Zsámboki Gábor: Acélszerkezetű közúti hidak építése hazánkban 1945-1969 között (Lánchíd füzetek 3., 2007)

A komáromi közúti felüljáró

Zsamboki Gábor: Acélszerkezetű közúti hidak építése hazánkban (1945-1969) A szerkezet hegesztett kivitelű, szegecselt helyszíni kapcsolatokkal; helyszíni hegesztés csak az alsó és felső övrudak illesztésénél. Az illesztővarratok I. osztályú tompavarratok, kifogástalan gyökkifarag ássál és utánhegesztéssel készültek. A vasszerkezet szerelése a város felé eső feljárón történik, és behúzó állványon kerül a végleges helyére. Az építés alatt a forgalmat végig fenn kellett tartani a pályaudvar felé, a csehszlovákiai forgalmat Medve, illetve Rajka felé terelték el. A hídépítési és a csatlakozó feljárók helyreállítási munkái után, 1963 júliusában megtartották a próbaterhelést. A lehajlást a középső keresztmetszetben mérték, az a számított értéknek mindössze 27,6%-át érte el. A maradó alakváltozás a rugalmas lehajlás alig 1%-át tette ki. A szerkezet valóságos merevsége tehát lényegesen nagyobb annál az értéknél, amellyel az alakváltozást számolták. Nincs azonban adat arra, hogy e számításban a hossz- és kereszttartók alkotta tartóráccsal együttdolgoztatott feszített vasbeton lemez hatását hogyan vették figyelembe. A próbaterhelés után a hidat, melynek újjáépítése 1961 végén kezdődött, 1963 augusztusában üzembe helyezték. 102