Közúti hidász almanach 2004 (Lánchíd füzetek 1., 2005)

Tanulmányok - Dobó István

HIDÁSZ ALMANACH 2004 Mérnökportrék vagy újat építeni. Itt váltam még a diploma megszerzése előtt véglegesen hidásszá. Melyek voltak a hidász szakmai tanulmányainak jelentős állomásai, kik voltak életre szóló mesterei? Tanítóim a Közúti Hídberuházónál: Baksay Zoltán, Láng-Miticzky Tibor, Széchy Károly, Harkányi János, Lébényi László (Duna-híd roncsok kiemelője). Nagyon jó csapatban dolgozhattam. Egyik nap Baksay Zoltán minket fiatalokat kivitt a terepre és tőle eltanulhattuk a gyors háromszögelés, tájolás, alappont lefektetés trükkjeit, amit utána élesben rengeteget kellett alkalmazni. Főnökök megmutatták, hogyan kell csinálni ezt rutinba. Milyen jelentős munkákban vett részt, mely alkotásokat tekinti fő művének? Első komolyabb beosztásom a Rum - Kám közötti Rába-ártéri-hidak újjáépítése volt. E feladatra a Hídépítő Vállalat kiköltözött, engem meg kihelyeztek műszaki ellenőrnek. Akkor ebben a feladatkörben ellenőrizni kellett mindent: anyagokat, minőséget, teljes geodéziát. A háború előtti hidak fa cölöpözött alapokon álló vasbeton szerkezetek voltak. Az újjáépítéskor a tervezők cölöpözést írtak elő. A munka komoly cölöpözéssel kezdődött, természetesen a forgalom folyamatos fenntartása mellett. 1950 novemberében megérkezett a „várt" árvíz, ami az egész árteret, így a munkaterületeket is elöntötte. Ekkor a Hídépítő Vállalat Pesten nagy értekezletet tartott, ezért a művezetők is Pestre utaztak és teljesen egyedül maradtam mint műszaki irányító. Provizórikusan meg kellett emelni az út szintjét a magas vízállás miatt és a teljes munkaterületet a víz ellen biztosítani. A töltés védelmében a környék összes kövét le kellett foglalnom. A politikailag lezárhatatlan forgalmat sikerült fenntartani. A kapcsolatot csak telefonon tudtam tartani Szombathellyel. Az árhullám apadásárnak hírére az árvízi ügyeletet befejezték, ám ekkor éjszaka egy újabb árhullám érkezett. Ekkor már valamennyi építési barakkot elöntötte a víz. Terjesen egyedül maradtam az éjszakai védekezésben, és ekkor véresen komolyan vették az anyagi kárral járó bármilyen eseményt. Jobb híján nekifogtunk mindenféle lopott anyaggal a védelem erősítésének és végül sikerült a hídépítést megvédeni. A faanyagot drótkötéllel lehorgonyoztuk, a cementet az utolsó dekáig az úttestre és a faluba kellett menekíteni, a vasanyaggal meg nem volt probléma. Ekkor megérkezett az állami „felsőség" fekete autón. Ordítás 228