Közúti hidász almanach 2004 (Lánchíd füzetek 1., 2005)

Tanulmányok - Jójárt János - Hajós Bence: Pontonhidak az ezredfordulón

HIDÁSZ ALMANACH 2004 Pontonhidak az ezredfordulón helyzeteibe való begyakorlás időigényes, sem fizikailag, sem szellemileg nem könnyű igazán jól csinálni. A folyamatos üzem teljes kezelői létszáma 21 fő, rendkívülien élőmunka igényes és magas üzemeltetési és fenntartási igényű az objektum (sokan így tartják, de a hajdani beruházás minimum szintje miatti silány állapotra és a körülményekre semmit nem tekintenek). Igen problematikus a haszon-lecsapódási szférának nem tetszés szerinti alakíthatósága, a ráfordítások egy helyről származásával szemben. Az átkelés használata díjtalan, a forgalma abszolút megítélésben nem nagy és lokális. A három hazai pontonhíd jövőképe A hazai pontonhidak jövőjét ugyan nehéz megjósolni, azonban a hatályos jogrendszer és gazdasági körülmények alapján lehetnek elképzeléseink. Új pontonhíd létesítését a jogszabály csak rendkívül indokolt esetben engedi, bár a legjózanabb szakmai érvek is sarokba kerülhetnek kellő politikai ellenszélben, mint az volt a pontonhidak több évszázados fejlődéstörténetében is. A bevezetőben élesen szembeállítottuk az újvidéki Dunapontonhidat a Tiszán úszó kistestvéreivel. Igaz, ezen összevetést megtehetnénk a hazai fejlesztésű TS uszályhíddal kapcsolatosan is. E szintén nagybárkás pontonhidat eddig csak katonai és építési provizórikus jelleggel alkalmazták. Jellemző e tényre, hogy a bárkák közül számos hídépítéseknél szolgál, elsősorban a nagyátmérőjű folyami cölöpözéseknél. A TS uszályok csak egy nyom szélesek, azonban súlykorlátozás nélkül szolgálhatják a közúti forgalmat. Az, hogy ezen uszályok több évtizede rendelkezésre állnak, ám a három tiszai pontonhíd közül komolyabban sehol sem merült fel alkalmazásuk, tisztán mutatja a pontonhidak gazdaságtalanságát. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a TS uszály vitathatatlan előnyei mellett hátrányos tulajdonságokkal is bír, elsősorban a Tiszán oly jellemző uszadékokkal szembeni kimondottan kedvezőtlen viselkedése miatt. Visszatérve a három üzemelő pontonhíd eshetőségeire a gazdasági alaphelyzet kettős arcot mutat. Kettő az országos közút „részeként" ingyenes, míg egynél az üzemeltető díjat szed. Kinek van „igaza"? A pontonhíd az eddig felvázolt okok után luxusnak tekinthető a komppal szemben, míg az állandó híddal szemben csupán csenevész megoldás. Ha a pontonhíd a komp alternatívája, ami a jelen három esetben a csekély forgalom alapján fennáll, akkor a pontonhíd üzemeltetését inkább díjszedésből, semmint extra állami forrásból kívánatos végezni. Itt kell 204