A Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény Évkönyve 2000-2006. (2007)

VII. Szakmatörténeti tanulmányok

tekét. Tény, hagy a teljes tevékenységbe befektetett munka és költség visszatérülése csak a hasznosítás révén realizálható. 3.1 Adatgyűjtés A leltáradatok a legrégebbiek, ezek már a hetvenes évek elején ún. központi nagy-számítógépen voltak. Ezen minősítő adatokat még a centralizált adatfeldolgozás miatt nagy A/3-as később A/4-es leporellókon kellett (több példányban) rögzíteni és központi adatfeldolgozásra az UTORG-nak megküldeni. A feldolgozott adatokat kinyomtatott leporellókon kapta vissza minden megyei Közúti Igazgatóság. Olyan adatok ezek, mint az útkategória, úthossz, burkolattípus, útszélesség stb. Ezek felmérésére elég volt a „papír, ceruza" és egy hálózatbejárás. Izgalmasabbak úton számítással minősítették. Ezt követően legközelebb 198485-ben vizsgálták a teljes hálózat teherbírását két statikus behajlás-mérő berendezéssel: a főutakon Lacroix mérőautóval, a mellékutakon Benkelmann-tartóval. Ekkor ez képezte az útállapot-vizsgálat alapját, kiegészítve a rendszeresen elvégzett vizuális állapotfelvétellel. A teljes körű megfelelőségi vizsgálatok tervezett gyakorisága öt év volt, ezen belül a vizuális felületállapot-minősítést minden évben el kellett végezni. A csomópontok minősítésére „szubjektív" módon, előírt szabályzatok alapján került sor. A hidaknál 1981-ben vezették be az öt szempont szerinti - szintén egytől ötig való osztályozással - „szubjektív" minősítést. A közvilágítást 1981-ben még útmutaa minőségi adatok, mivel itt már valamilyen eszközre és lehetőleg jól ismételhető mérési elvre is szükség van, továbbá biztosítani kell a mérési adatok folyamatos frissítését is, tekintettel arra, hogy ez utóbbiak „érvényességi ideje" a leltári adatokhoz képest lényegesen rövidebb. Hazánkban rendszeres út-minősítésről csak 1979-től beszélhetünk, ekkor került sor az egységes műszaki megfelelőségi vizsgálat kialakítására öt út-jellemző csoportban: a vonalvezetés, a keresztmetszet, a pályaszerkezet, a csomópontok és a hidak adataira kiterjedően. A pályaszerkezet teherbírását 1979-ben, első ízben országosan, mintegy 17 ezer km-en méréssel, a többi tó alapján értékelték, majd pedig egy automatikus fénysűrűségmérő berendezéssel (később ez a minősítés abbamaradt). Az állapotvizsgálatok igen költséges tevékenységek, nagyon fontos a periódus-idejük, ismételhetőségük, megbízhatóságuk és ezen igényeket termelékenyen, gazdaságosan és biztonságosan, a forgalomba illeszkedve igazán csak gépi mérésekkel lehet kielégíteni. Több éves előkészítés után, világbanki segítséggel került sor 1991-ben, a svéd Road Surface Tester (RST) nevű berendezés (első ízben három éves) bérlésére. Ez a berendezés egyidejűleg négy jellemzőt képes mérni: az egyenetlenséget, a nyomvályút, a vonalvezetést, valamint a textúrát. 90