A Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény Évkönyve 2000-2006. (2007)

VII. Szakmatörténeti tanulmányok

Ebben az időben megalakultak az autópálya-építő koncessziós szervezetek, gyorsult a gyorsforgalmú utak építése. [29] A közúthálózat burkolat-összetétele alig javult, pedig a forgalom tovább nőtt: 1996-ban már 2,2 millió személygépkocsi és 300 ezer tehergépjármű közlekedett az utakon. [8] Az elégtelen pénzügyi források miatt csökkent a fenntartási munka, s romlott az útállapot. Banki hitelekkel sikerült beindítani az út- és hídfenntartási programokat. Az üzemmérnökségek életében változást hozott ez az időszak: csökkenő saját fenntartási feladat mellett nőtt a vállalkozási tevékenység. Fontos szabályozás volt az 1991-ben elkészített Ideiglenes Közútkezelői Szabályzat, mely alapja lett az üzemeltetési- és fenntartási munkák tervezésének. Sajnálatos, hogy kellő pénzforrás nem állt rendelkezésre ezen szabályozás elkészülte után sem. [30] 1992-ben munkabizottság jött létre az üzemmérnökségek átalakítására, egységesítésére. A létszám csökkent: 1996-ra az 1983. évihez képest 34 %-kal. A létszámgondokat a közmunkások foglalkoztatása enyhítette. 2.9 Közhasznú társaságok üzemmérnökségei (1996tól napjainkig) Az úthálózat fejlődése lassult, az aszfaltburkolatok aránya és a burkolatszélesség tekintetében, csökkent az útfenntartás teljesítménye, miközben a forgalom tovább nőtt. Az útüzemeltetés tekintetében jobb a helyzet. Az államháztartási reform keretében 1996-ban - 129 év után - megszűnt a közút fenntartásának költségvetési gazdálkodási rendszerben történő működése, és a dolgozók közalkalmazotti státusza (15/1996. KHVM rendelet). Az igazgatóságok közhasznú társaságokká alakultak és éves üzleti terv alapján működtek. A fenntartási és üzemeltetési munkákra vállalkozási szerződést kötöttek a minisztériummal és az útfejlesztések lebonyolítását megbízási szerződés formájában látták el. Az üzleti tervben, működésük gazdasági egyensúlya érdekében, előre tervezni kellett a külső vállalkozási munkák bevételeit, amelyek eredménye újabb közhasznú tevékenység forrása lett. Több szervezeti változás is bekövetkezett, pl. az Állami Közúti, Műszaki és Információs Kht. (ÁKMI) létrejötte. Meghatározó szabályozás volt a 6/1998. (III. 1.) KHVM rendelet, mely korlátozta a végezhető munkák körét. Ebből következett létszámban és gépi felszereltségben a visszafejlődés (privatizálás), a keverőgépeket, a bitumenszóró és a zúzalékterítő gépeket eladták. A közhasznú társaságok összlétszáma 1996-ban 800 fővel 5508ra csökkent, 2004. évebn 3963 fő az állományi létszám, s ebből 3141 az üzemmérnökségi. Napjainkban az állományi létszám 4609 fő, a 80 üzemmérnökségen 3133 fő dolgozik. Az új közútkezelő szervezetek megerősödése után megkezdődött a közúti üzemmérnökségi telepek fejlesztése, felújítása (sótárolók, zárt kocsimosók épültek). A gépi felszereltségben is változás következett be, pl. a brigádszállító és útellenőrző kistehergépkocsik terén, rakodógépek, tehergépkocsik, burkolatjavító gépkocsik állományában. A téli útüzemeltetésben a nedvesített sószórók beszerzése jelentett előrelépést. Napjainkban üzemmérnökségenként átlagosan 7 hóekézésre és sószórásra is alkalmazható gép található. Az útfenntartás és üzemeltetés országos irányításában jelentős változást hozott a Magyar Közút Kht. (MK Kht.) megalapítása 2005. október 1-jén, mely országos hatáskörű szervezet a megyei közhasznú társaságok, valamint az ÁKMI Kht. összeolvadásával jött létre, alapítója a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM). Az MK Kht. a megyékben, ú.n. területi igazgatóságok szervezetével irányította az üzemmérnökségeket, amelyek működési területe (úthálózata) nem változott. E tanulmány írásakor történik az útfenntartási és üzemeltetési feladatok irányításának regionális szintű kialakítása. Az üzemmérnökségek irányítását a 2007. április 1-jétől 5 regionális főmérnökség végzi (például a Közép-Magyarországi Regionális Főmérnökség irányítja Pest, Nógrád és Fejér megye üzemmérnökségeit, valamint a tatabányai, esztergomi, gyöngyösi és jászberényi üzemmérnökséget, így összesen 16 üzemmérnökséget). Az üzemmérnökségek működésénél továbbra is tapasztalható a külső vállalkozások arányának növekedése a saját tevékenységhez képest. Stratégiai cél az 50-50%-os arány elérése. Jelenleg az üzemmérnökségek átlagos létszáma 39 fő. Összefoglalás A szervezett útfenntartás kezdettől (1867) megyénkénti államépítészeti hivatalok felügyeletével, útmesteri irányítással, útőrökkel történt. 1950-54 között változott a rendszer: megyei tanácsi irányítással útfenntartó vállalatok végezték az utak fenntartását, ám ez nem vált be, ezért előbb 12 megyei kirendeltséget, majd 1958-ban ugyanennyi közúti igazgatóságot szerveztek. Az utakat szakaszmérnökök, szakasztechnikusok irányításával, 5-7 km-es útszakaszért felelős útőrök gondozták. 86