A Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény Évkönyve 2000-2006. (2007)

II. A gyűjtemény kihelyezett kiállításai

Szászi András 1. A balassagyarmati kihelyezett állandó kiállítás Balassagyarmat 1785 óta a vármegye székhelye, 1876-tól itt dolgozott az államépítészeti hivatalok egyike, amely 1903-tól működtetője volt az ország újonnan felállított tíz útörőiskolája egyikének. Az Útigépjavító és Kölcsönző Nemzeti Vállalat gépjavító telepének 1948-tól, a Balassagyarmati Útfenntartó Nemzeti Vállalatnak 1950-től adott otthont a város. Ezen intézmények dolgozói közül számosan éltek és vettek rész nyugdíjasként, de akár aktív dolgozóként is az 1960-as -'70-es évek közutas szakmai életében. Ezek egyike volt Pap Gyula, az Államépítészeti Hivatal egykori dolgozója, volt alsópetényi, majd rétsági útmester. A balassagyarmati kiállítás története egyik fiának Pap Tamás üzemmérnökség-vezetőnek a nevéhez kötődik. Tamás az édesapjától örökölte a szakmát és már ifjú korában sokat forgolódott az ő munkahelye körül. Természetes volt számára, hogy ő is utas szakember, majd a Közúti Igazgatóság rétsági, nógrádkövesdi útmestere, az utóbbi településen, és végül Balassagyarmaton az üzemmérnökség-vezetője legyen. Hasonlóan Lévárdy Imréhez, ő is vonzódott szeretett szakmája múltjához, emlékeihez, jó érzékkel kezdte gyűjtögetni a szakma akkor még fellelhető emlékeit. úgy alakították ki - egy üvegvitrines részt - hogy ott emléktárgyak legyenek elhelyezhetők. Egy kiállításhoz azonban kevés volt a saját anyag. Ezért felkereste Tóth László kiskőrösi muzeológust, kit már régről ismert, hogy segítsen egy jó színvonalú szakmai bemutatóhelyet kialakítani. A közös munka eredménye egy kihelyezett állandó kiállítás lett. A meglévő tárgyakat, eszközöket egészítik ki a kiskőrösi szakgyűjtemény anyagai, - melyek egy-két tárgyat kivéve -, elsősorban könyvek és térképek. Az elkészült kiállítás 1982 márciusában megnyílt. Az első években jelentős volt a látogatottsága, nem csak a szakmai körből, de a helyi és környékbeli iskolákból a diákok is szívesen keresték fel. Később a látogatottság visszaesett, amin egy-egy újdonsággal,-mint a Kiskőrösről érkező Martos-Herz úthenger elhelyezésével, vagy az „ Utak-hidak a művészetben" kiállítás népszerűsítésével - próbáltak emelni. A legutolsó elhelyezett nagygép a „mami" volt, mely nem más, 1980-ban készült el a balassagyarmati üzemmérnökség és költöztek át a gépek és az emberek az új, korszerű telephelyre. Velük átköltöztették az addig gyűjtött kilométerköveket, közúti jelzéseket és egyéb tárgyakat is. Az épület bejáratát már eleve mint egy ZIL D-470-es hómaró, ez a kilencvenes évek közepén került a kiállításba. A tárlat Pap Tamás 1989-es halálát követően már nem változott, de olyan értéket testesít meg, melyet érdemes tovább vinni, fejleszteni. 32