A Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény Évkönyve 2000-2006. (2007)

VII. Szakmatörténeti tanulmányok

1886-ban iktatott iratok szerint ez évben június 1 5. és december 15. közt folytak az észlelések. Az iratanyag a forgalmi adatokon és vonalrajzokon kívül alig tartalmaz kiegészítő, szöveges információkat. Az iratokból pusztán az derül ki, hogy az egyes vármegyékben ebben a (fél)évben is eltérő volt a számlált napok száma, általában 23 vagy 25 nappali, és 7 éjszakai észlelést bonyolítottak le. A két utolsó, 1875-ös és 1876-os számlálásra vonatkozóan a MOL iratanyagában sem adatok, sem szöveges közlések nem 2. ábra A Szent Korona országainak államúti forgalr Fiaure 2: Traffic volume of state roads of the lands c 1869 he Holv Crown, 1869 O Szálkai. 2007 maradtak fent. Másodlagos forrásként azonban „A hazai közmunka és közlekedési ügyek története és fejlődése" című minisztériumi kiadvány számol be az utolsó számlálási év összegzett eredményeiről. A számlálás lebonyolításával a vármegyei Magyar Királyi Mérnöki Hivatalok voltak megbízva, az észlelést az útkaparók, míg az adatok összesítését az útmesterek végezték. A megyei hivataloknak az eredményeket térképeken, illetve összegzett kimutatásokban kellett a minisztériumba felterjeszteni, maguk a számlálási ívek a mérnöki hivataloknál maradtak. A hivatalok az eredmények ábrázolását általában csak itinereken, vonalas úttérképekként készítették el, egymás alatt „felsorolva" a kezelésükben álló államutakat. Kivétel volt ez alól a Kolozsvári M. Kir. Mérnöki Hivatal, amely az itinereket térbeli rendbe forgatva, valódi térképként küldte meg a minisztériumnak a számlálási eredményeket. A térkép Kolozsvárt ábrázoló részlete látható az 1. ábrán. A térképen a vonal feletti számok a nehéz fogatokat vonó állatok, míg a vonal alattiak a könnyű fogatokat vonó állatok átlagos napi számát jelölik. A sötét- és világosbarna színsávok vastagsága a forgalom nagyságát ábrázolja. Egymáshoz viszonyított szélességük ugyanakkor nem felel meg a szelvényenkénti forgalomtípus-nagyságnak, mivel mindenhol a világos színsáv a vastagabb, annak ellenére, hogy nem minden keresztmetszetben a nehéz fogatokat vonó állatok száma volt nagyobb. 7.3 Az észlelések eredményei 1869-ből a Magyar Királyság területéről 35, míg Horvát- és Szlavónország területéről 5 államút forgalmi adatai váltak ismertté. A mintegy 5000 km hosszúságú hálózat nem fővároscentrikus volt, futásukat számos esetben a vasútvonalakra való ráhordó jelleg határozta meg. így a vasutakkal feltárt, építőanyag hiányában kiépített utakkal egyáltalán nem rendelkező Alföld szélén is ez volt a helyzet. Az államutak csak az Alföld peremén kezdődtek (Debrecen, Szeged) és tartottak Erdély belső vidékei felé, ahová a vasút eleve később ért el, az útépítéshez pedig könnyebb volt építőanyagot biztosítani. Szintén bekötő jellegűek voltak a Tornócztól és Galántáról induló államutak, amelyek a Pest-Pozsony fővonalra csatlakoztak rá. A Komárom-Érsekújvár és a Duna-Bezdán-Zombor útvonalak pedig a Dunát kötötték össze valamely közeli vasútvonallal. Az első számlálási évből csak az útszakaszokra összegzett, számlált négy hónapra vonatkozó forgalmi átlagok ismertek. A forgalom nagyságát a 2. ábra szemlélteti. 1. ábra Helyzeti térkép a Kolozsvári m, k. mérnöki hivatal kezelése alatt lévő, Kolo áthaladó államutak Jelmagyarázat [vonóállat/nap] ^^— 3000 - 7837 1 500 - 3000 1 100 • 1 500 700 - 1 100 300 - 700 54 - 300 nincs vagy hibás adat Figure 1: Position m Office of Kolozsvár. Helijxeti TérK<^> Yvöti). Uir<y»Um,'il £ ^n

ol *'""« 1869-ben az államutak átlagos napi forgalma 468 vonóállat volt. A legjellemzőbb forgalomnagyság-kategória 300 és 700 vonóállat közé esett, az utak 68%-a tartozott ebbe a csoportba. Né118