A Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény Évkönyve 1987-1993. (1995)
Dr Jánoshegyi Ferenc: A magyar úttervezés története 1960–1990
A GIER gép elhasználódása miatt más gépen kellett gépidőt biztosítani. így kerültek az ICL System 4/70 számítógéphez. Itt át kellett térni a FORTRAN IV. programnyelv használatára. Minthogy az áttérés miatt a programokat át kellett dolgozni, az átdolgozásnál figyelembe vették az addig szerzett gyakorlati tapasztalatokat is. Ebben a számítóközpontban mód nyílott egy kis teljesítményű rajzgépen — a CalComp 563 típuson — kísérletezésre is. Az UTESZ 2. kiadásában áttértek a 80 pozíciós lyukkártya-adathordozóra. A programok üzemeltetése itt is egyedileg történt lyukkártyáról, de már használtak diszket is. A további programoknál felhasználható output-információ mágnesszalag adathordozóra került (a kísérleti rajzolásoknál is). 1977. január l-jével az UVATERV üzembe állította a saját számítóközpontját, amely a következő hardverből állt: ESZ 1020 B számítógép, 7,25 Mbyte tárolókapacitású cserélhető diszkek, CalComp System 9000 rajzgép. A számítóközpont üzembehelyezésével a programokat ismét át kellett dolgozni. Ennek során már sokkal nagyobb gyakorlat és hosszú kutatási munka eredményeit vehették figyelembe. így jött létre az UTESZ 3. kiadása. Ez a rendszer belső és külső automatikus adatkapcsolatokkal rendelkezett. Egy adott programból a tervező részére közvetlenül felhasználható adatokat a számítógép egységesített eredménytáblázatok vagy rajzok formájában közli. Mind a táblázatok, mind a rajzok lehettek munkaközi, csak a tervező információjára szolgáló és szállítandó tervműveletek. A szállítandó tervműveletek szövege három nyelvből választható volt (magyar, angol, francia) és a jelölések, piktogramok a táblázatokon vagy rajzokon a megfelelő nyelvterületű szabványok szerint jelentek meg. Mind a rajzok, mind a táblázatok közvetlenül sokszorosíthatók voltak. Az UTESZ 1. és 2. kiadások programjait esetenként a gyakorlatban is használták az úttervezők, különösen az új módszerek iránt fogékony érdeklődők. A '80-as években az UTESZ 3. kiadását azonban már több száz km úttervezésnél használták úgy, hogy adott nagy volumenű megrendeléseknél minden tervező egységesen ebben a rendszerben dolgozott. Meg kell jegyezni, a rendszer bármelyik tervfázisban használható volt és használták is. Ilyen megrendelés volt például az algériai Tiaret megyében 220 km út korszerűsítésének tervezése. A '80-as évek elején az UTESZ 3. kiadásának gyakorlati használata nyilvánvalóvá tette, hogy az UVATERV számítóközpontja hardverével a gazdaságos interaktív tervezést nem lehet elérni. A nyugati államok fejlesztései általában a műszaki tervezés elektronikus számítógéppel való végrehajtását automatizált műszaki tervezésnek (AMT, idegen nyelven CAD) nevezték. Az elektronikus számítógép rendszerek mind nagyobb kapacitásúak lettek, és mind kisebbek nagyságukat, alakjukat tekintve. Ez hihetetlen gyors technikai fejlődésnek volt az eredménye. Ugyancsak alig követhető módon fejlődtek az alapszoftverek és az alkalmazási szoftverek. Az úttervező elektronikus rendszerek kiegészültek különféle elektronikus segédberendezésekkel: színes képernyők, digitalizálók, rajzolók, sokszorosítók stb. Létrejöttek az úgynevezett interaktív úttervező rendszerek. A '70-es évek elején az UTESZ még világszínvonalon álló tervezési rendszer volt, ezt a szerző személyesen tapasztalta a 96
