A Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény Évkönyve 1987-1993. (1995)
Dr Jánoshegyi Ferenc: A magyar úttervezés története 1960–1990
Ez a szabvány a bevezető részben a következőképp jelöli meg a célkitűzését: „Minthogy a gépjármüvek forgalmának növekedésével egyidejűleg a főközlekedési útvonalakon az állati vontatású járműforgalom fokozatos visszafejlődésével is számolni kell, jelen szabványban elsősorban a gépjárműforgalom igényeit kellett érvényesíteni. " A célkitűzés ellenére a szabvány szövege a következőket tükrözte: - A szabvány megalkotásakor már több, mint 100 éves vasúttervezési gyakorlat alapján a vasúti pályák alépítményének tervezésénél megfelelő színvonalat elért műszaki tapasztalatokat adaptálták az útvonalak tervezésére. Egyébként ezt igazolja az a tény is, hogy az úttervezés és útépítést a Budapesti Műszaki Egyetemen 1963-ig az ÚtVasútépítés és Közlekedésügyi Tanszéken oktatták és csak ekkor szerveztek külön Útépítési Tanszéket. - A közúti gépjármű-közlekedés törvényszerűségeit átfogó nemzetközi kutatási eredmények még nem álltak a szabvány alkotói rendelkezésére. Ennek igazolására két példa: Nem ismerte még a szabvány az egységjármű (E), az átlagos napi forgalom (ANF), a mértékadó óraforgalom (MOF) stb. fogalmát. Hasonlóképpen mutatja a szabvány, hogy nem ismerték a forgalmi sávok helyes vezetési elveit a csomópontokban. A csomópont minden helyén két ellenirányú forgalmi sávos utat terveztek. A 60-as években már nyilvánvalóvá vált, hogy új, korszerű szabványra van szükség. Hosszú bizottsági szakmai viták után létrejött és 1968. január l-jén hatályba is lépett a KPM SZ ÚT/367 számú „Országos Közutak Tervezési Szabályzata" (közismert nevén: OKTSZ) című útügyi szakmai szabvány. Ez a szabályzat a maga idejében a gépjárműforgalom igényeit magas nemzetközi színvonalon, korszerűen kielégítő előírás volt. Az OKTSZ a belterületi utak közül csak az országos közutak átkelési szakaszaival foglalkozott. Hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy a belterületi utak tervezése külön szabályzatot igényel. KPM SZ ÚT/4-73 számmal, 1973. május 1-jei kötelező alkalmazásba vétellel meg is jelent a „Városi Utak Tervezési Szabályzata" (közismert nevén VUTSZ) című útügyi ágazati szabvány. Ez volt az első — a belterületi utak teljes kérdéskomplexumát önállóan átfogó — magyar tervezési szabályzat. Az autópályák tervezése már az OKTSZ szerkesztésével egyidőben megindult. Az OKTSZ — nem kimerítően — de foglalkozott a gyorsforgalmú utakkal is. Már ekkor megszületett az állásfoglalás, hogy bizonyos autópálya tervezési gyakorlat után ki kell dolgozni az Autópályák Tervezési Szabályzatát (ATSZ). Két kötetben kiadásra is került 1979-ben, ül. 1981-ben KPMKF MI-07.3309 és KPM-KF MI-07.3309/1 szám alatt. Látjuk, hogy a három tervezési szabályzat egymástól elég nagy időeltolódással készült, 1968 és 1981 évek közötti hatályba lépéssel. Természetes tehát, hogy az egyes szabályzatok egymástól eltérő felfogást és kidolgozási színvonalat képviseltek. Ennek kiküszöbölésére a közúti főhatóság a 80-as évek közepén egyszerre és összeépítve átdolgoztatta azokat. így került kiadásra 1987. január 1-jei érvénybe lépéssel a MSZ-07-3713-86. számú „Közutak Tervezése Szabvány" (közismert nevén: KTSZ). 81
