A Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény Évkönyve 1987-1993. (1995)
Dr. Petőcz Mária: A hazai aszfalttechnológia és aszfaltgyártás 1960–1990
Ennek magyarázataként három tényezőt emelhetünk ki: a) A szállítási költségek magas arányuknál fogva a felhasználási területtől függően nagy különbséget okoznak (legjelentősebb az ásványi anyagok szállítási távolságának szerepe). b) Hasonló differenciáló szerepe van a bitumen részarányának a keverékfajták árai között. Kismértékű bitumentartalomnövekedés jelentős árnövekedést jelent. C) Növekedett a szabad árformába tartozó útépítési munkák aránya. Ez a növekedés az árak emelkedését hozta magával. A maximált ár 1988. évi megszüntetésének hatását csak néhány év múlva lehet értékelni. 6. AZ ASZFALTGYÁRTÁS SZERVEZETI KERETEI ÉS A TERÜLETI ELLÁTOTTSÁG 6.1 Az aszfaltgyártás szervezeti keretei Magyarországon Jelentős számú szervezet foglalkozott az aszfaltok előállításával. A szervezeteket négy nagyobb csoportba oszthatjuk, számukat és a változásokat a 2. táblázat mutatja: Aszfaltgyártó szervezetek számának változása 2. táblázat 19~2 1981 1985 Közúti építő vállalatok Nagyvállalatok Közúti igazgatóságok Egyéb szervezetek 12 4 19 39 12 4 19 23 12 4 9 46 Összesen 72 58 71 A közúti építő vállalatok és a nagyvállalatok tekinthetők az útépítés és útfenntartás valódi értelemben vett vállalkozóinak. Számuk nem változott. A nagyvállalatok külön csoportba sorolását nagyságukon kívül a profil és a működési terület sajátosságai is indokolják. A közúti építő vállalatok egy-egy területen, jórészt tartósan kialakított bázisokkal végzik munkájukat. A közúti igazgatóságok száma tízre csökkent, de a megyénkénti szervezet a koordinációs üzemmérnökségek révén jórészt megmaradt. Az igazgatóságok tevékenységének nagy része — így aszfalttermelésének túlnyomó többsége is — saját úthálózatának fenntartását és fejlesztését szolgálta. Az időszak végén a vállalkozás jellegű tevékenységek száma és részaránya kis mértékben növekedett, jelentősége fokozódik. Az egyéb szervezetek nagy részét az akkori budapesti és vidéki tanácsok felügyelete alá tartozó vállalatok és költségvetési üzemek teszik ki. Számuk az általában jellemző decentralizációs törekvéseknek megfelelően növekszik. Ide soroltuk az aszfaltgyártással foglalkozó állami gazdaságokat és termelőszövetkezeteket, amelyeknek száma erősen csökken (1972-ben 12, míg 1985-ben már csak 2 volt). A szervezeti csoportok részesedését az aszfaltgyártásban a következő két ábra mutatja be. A 10. ábra az abszolút mennyiségek eloszlásán, míg a 11. ábra a csoportok termelésének részarányán keresztül. Az adatok alapján néhány fontos tendenciát lehet kiemelni. Nagyrészt a közúti építő vállalatok és a nagyvállalatok aszfaltgyártási tevékenységét érintette az a nagy mennyiségi változás, melyet már az előzőekben bemutattam. E vállalatcsoport helyzetét talán az a tény mutatja meg 70
