A Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény Évkönyve 1987-1993. (1995)
Dr. Petőcz Mária: A hazai aszfalttechnológia és aszfaltgyártás 1960–1990
5. MELEG ASZFALTKEVERÉKEK ÁRÖSSZETEVŐI ÉS ÁRALAKULÁSA A hazai aszfaltgyártás és -beépítés mennyiségi változásai mellett az árak alakulása is jellemző. Az aszfaltútépítés mennyiségi mutatóira, az egyes anyagfajták és technológiák kiválasztására jelentős hatást gyakorolnak a mindenkori árviszonyok. 5.1 Meleg aszfaltkeverékek árainak meghatározása Az aszfaltkeverékek árait és azok változását több forrás tanulmányozása alapján lehet ismertetni. Az alábbi elemzések fő forrásai a Központi Statisztikai Hivatal kiadványai, a különféle ipari árjegyzékek, de elsősorban az aszfaltútépítéssel foglalkozó szervezetek (főként vállalatok) adatközlései, melyeknek beszerzésére főként a mennyiségekre vonatkozó adatgyűjtéssel kapcsolatosan került sor, valamint a mindenkori árszabályozás és az árszabályozáshoz tartozó különféle kiadványok, árképzési segédletek voltak. Az aszfalttermékek árának bemutatásakor egységnek az 1 tonna beépített aszfaltanyagot tekintjük. Az aszfaltútépítésnél ez tekinthető végterméknek, így valamennyi költségtényező érzékeltethető és az összetevők arányai is így adhatók meg a leghelyesebb módon. 5.2 Meleg aszfaltkeverékek árösszetevői Az ár összetevők bemutatását szolgálja a 8. ábra. A tényezők csoportosítása lényegében az építőipari árképzés szabályainak megfelelően történt. Az ábrán megmutatkozó költségösszetevők a nyolcvanas évek közepén kialakult arányokat fejezik ki. Az ábráról leolvasható adatok az aszfaltok kiválasztott csoportjára vonatkoznak. E csoportban az U, JU, K, KAB és AB jelű aszfaltkeverékek szerepelnek. Ezt a kiválasztást az indokolja, hogy ezeket a keveréktípusokat általánosan használják, és összetételükben az ország egyes területein kicsi a különbség. Az ebben a csoportban nem szereplő aszfaltkeverékek közül nagyobb mennyiséget képviselnek az alsó alaprétegek (BAHA, régebben a BAA jelzésűek). Ezeket a keverékeket a kisebb bitumentartalom és a helyenként változó ásványi anyag jellemzi, az árak összehasonlítására ezért kevésbé alkalmasak. Az érdesített homokaszfaltot (ÉHA) csak az autópályák építésénél használták fel, ezért a feldolgozásnál szintén nem vettük figyelembe. A nyolcvanas évek második felében kis mennyiségben beépített, módosított bitumennel készülő aszfaltkeverékek árának belső arányai is lényegesen eltérnek a bemutatott átlagértékektől. A költségtényezők első csoportja az alapanyagok beszerzési ára. A választott csoportosítás szerint ez a rész a legnagyobb súlyú. Feltűnő, hogy az aszfaltanyagban túlnyomó mennyiségű ásványi anyag (zúzottkő és töltőanyag) ára milyen kicsi, míg a kis mennyiségben jelen lévő bitumen ára milyen nagy hányadot jelent a késztermékben. A bitumen árának aránya emellett a vizsgált időszakban folyamatosan nőtt. A következő csoport a szállítási költségeket foglalja magában. E költségekben szerepel az összes fuvarozási ráfordítás a rakodások és manipuláció költsége, a gyártóműnél való felrakás és manipuláció nélkül, amely költségeket a beszerzési ára általában tartalmazza. Itt szerepeltetjük a kész aszfaltanyag fuvarozási és lerakási költségeit is. A költségek az építőipari szerkezetekre általában jellemző magas szállítási költséghányadot mutatják. 67
